Fiktív hősök kedvenc könyvei

02/07/2016

Nem tudom, ki hogy van vele, de én imádom felfedezni, hogy mi a kedvenc regény-, film- vagy sorozathősöm kedvenc olvasmánya. Egy csomót elárul egy fiktív karakakterről az, hogy mit olvas: ha például egy szomorú szereplő elvonul a sarokba az Üvegbúra egy példányával, sejthető, hogy nagyjából az öngyilkosságát tervezi, nem?

Engem kifejezetten felhúzott, hogy soha nem derült ki, mit szeretett legjobban a könyvmoly Belle a Szépség és a szörnyetegben, vagy hogy mit olvasgatott a szintén nagyon művelt Hermione, amikor épp nem a világot mentette meg Harry Potter árnyékában. Ezekről a karakterekről viszont szerencsére tudható, melyik könyv figyel ott az éjjeliszekrényükön:

Matilda – Roald Dahl főhőse az egyik legnagyobb könyvmoly a világtörténelemben: még járni sem tudott, amikor már kiolvasott mindent, amit otthon talált (igaz, ez mindössze egy szakácskönyv volt – a szülei nem voltak oda annyira a szépirodalomért), aztán talicskával hordta haza a regényeket a könyvtárból. A gyerekrészleget nagyon hamar kivégezte: innen a Titkos kert volt a kedvence (nem nehéz kitalálni, miért: valószínűleg nagyon-nagyon vágyott egy igaz barátra), de miután szabad bejárást kapott a felnőtt könyvtárba is, Hemingway, Greene és Orwell lettek a kedvencei – de csak Dickens után, akinek a Szép Remények című regénye rengeteg erőt adott neki ahhoz, hogy a szülei nyomdoka helyett a saját álmait kövesse.

Tony Stonem – a Skins című sorozatot a nagyon hiteles és cseppet sem idealizált szereplői miatt szerettem (bár néha úgy éreztem, kicsit túlzásba viszik a drogozást és a szexet: ööö vagy csak én maradtam ki mindenből tizenévesen?). Az ember nem tud mondani egy olyan karaktert sem a sorozatból, aki 100%-ban pozitív hős lenne, Tony például kegyetlenül szórakozik másokkal, manipulatív, nem túl hűséges és erőszakos is, ha unatkozik: mégis drukkolunk neki, ahogy a többi esendő tizenévesnek is (Team Cassie!). És hogy mekkora pózer, az már az első részben kiderül, amikor látjuk, hogy a vécén ülve Sartre-ot olvas (Az undort) – később Nietzschét (Imígyen szóla Zarathustra) és Jeanette Wintersont (Oranges are Not the Only Fruit) is látunk a kezében, amikor az erkölcsi relativizmusára (=szociopatikus tünetei) és a fluid szexualitása miatt aggódik.

A Pretty Little Liars szereplői – miközben azt próbálják meg kideríteni, ki a titokzatos A, aki rettegésben tartja (és kaszabolja) Rosewood lakóit, a főszereplő lányok meglepően sokat olvasnak. Aria egyik kedvence például a Ne bántsátok a fekete rigót (Harper Lee-től), amiben önmagát és az irodalomtanárát/pasiját, Ezrát látja viszont. Emily egyszer rátalál Alisonra a könyvtárban, aki a Szép reményeket olvassa magányosan: és miután megvitatják a Dickens-regényt, életükben először csókolóznak egymással. (Dickens elég nagy hatással van az amerikaiakra!) Spencer a Zabhegyező francia fordításával ajándékozza meg Toby-t, egyébként pedig hol a Harry Potterből, hol A nagy Gatsby-ből, hol pedig a kínai Szun-ce A hadviselés tudománya című hadtudományos művéből idéz (azért a csajok közt ő a legnagyobb stratéga). És mi volt Hanna kedvence? A második évadból kiderül, amikor bevallja, hogy ellopta a Lolitát Alisontól, mert kíváncsi volt rá, mit szeret benne annyira. Azért ez is elég sokatmondó, nem?

Rory Gilmore – a legbrutálisabb mind felett. Egy ausztrál író, Patrick Lenton összeszámolta, hány könyves utalás volt összesen a Szívek szállodája című sorozatban, hát kapaszkodj meg: úgy tűnik, hogy Rory 339 regényt olvasott el a hét évad alatt! Tizenkét éves kora előtt már kivégezte az összes kanonizált orosz nagyregényt és a Nancy Drew-sorozatot, aztán jött Orwell, Faulkner, Toni Morrison és a többiek (teljes lista itt). Deannel többek közt azért szakított, mert a srác nyomasztónak nevezte a kedvenc regényét, az Anna Kareninát, Jess-be viszont akkor zúgott bele csak igazán, amikor megtudta, hogy a fiú lenyúlta tőle az Üvöltést (Allen Ginsberg), majd úgy adta vissza neki, hogy kommenteket firkantott a margókra. Ha fel akarod venni a versenyt Rory könyvgyűjteményével, csatlakozz a Rory Gilmore Könyvklubhoz Goodreadsen! 

Ráber Patrick – Kalapos Éva regényének, a Masszának a főszereplője nem tipikus könyvgeek, inkább a számítógépes játékokat szereti, de a versekért odavan. A szexőrült és alkoholista zsenit, Charles Bukowskit nevezi kedvencének (nem véletlen: az amerikai költő főleg a társadalom lecsúszott figuráiról írt, akikkel Patrik valószínűleg tud azonosulni), amikor pedig elkezd a színjátszókörbe járni, ahol a Frankeinstein adaptációját adják elő, rájön arra is, hogy Mary Shelley sztorija mennyire hasonlít az életére. Sőt: egy idő után akkora hatással lesz rá a történet, hogy a Lény lesz a fő inspirációja...

 

Ha folytatnátok a sort, nyugodtan tegyétek meg kommentben, kíváncsi vagyok a saját gyűjtéseitekre!

Please reload