4 könyv, amit szívesebben olvastunk volna a kötelezők helyett

02/16/2016

Tele vagyok olyan nyári emlékekkel, amikor a szobámban kínlódom a kánikulában Victor Hugo/Jókai Mór/egyéb random klasszikus szerző valamelyik remekműve fölött, és a lapok soha nem fogynak el… Ezek az élmények jelentősen meghatározták az olvasási kedvemet a következő néhány évet tekintve, csoda, hogy végül visszataláltam az olvasáshoz.

Nem gondolom, hogy az a baj a kötelezőkkel, hogy muszáj őket elolvasni, hanem hogy a nagy részük nem kompatibilis a 21. századdal, mert vagy nincs aktualitásuk, vagy a stílus áll távol a fiataloktól. Most összegyűjtöttem néhány könyvet, amelyek szerintem megállnák a helyüket a középiskolai kötelezők között, és valószínűleg közelebb hoznák a diákokhoz az olvasást, mint például a Goriot apó (bocs, ha valakinek épp ez a kedvence).

 

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

 

Ütős és kicsit sokkoló regény az iskolai zaklatásról illetve arról, hogy meddig fajulhat ez a történet. Amikor elolvastam, az volt az első gondolatom, hogy mennyire jó lenne, ha ezt olvasnák a középiskolások, mert egyrészt rendkívül aktuális, másrészt remekül bemutatja, hogy egy-egy rosszindulatú, foghegyről odavetett megjegyzést mit okozhat abban az emberben, akinek szánják.

“A serdülőkor az alkalmazkodásról, az egymásnak való megfelelésről szól, nem pedig a kiválásról, a különbözni tudásról, a másságról.”

Bár ne így lenne.

 

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők

 

Megtanuljuk irodalomórán, hogy Petőfinek élete szerelme Szendrey Júlia, Radnótié meg Gyarmathy Fanni, de azt már nem nagyon tanítják, hogy ezeknek a kapcsolatoknak bizony árnyoldalai is voltak. Ezek a történetek sokszor lerombolják azt a bálványképet, amelyet adott szerzőkről dédelgetünk évek óta, viszont közelebb is hozzák őket hozzánk. Rengeteg boldog és szomorú szerelmi történet, háromszög, sóvárgás rejlik ebben a két kötetben, amolyan irodalmi bulvár, igényes és fogyasztható stílusban.

“...egy kapcsolat erejét, gyengéjét nem az mutatja meg, hogy mennyire rángatják, hanem, hogy mekkora rángatás nem képes elszakítani.”

 

Cormac McCarthy: Az út

 A disztópiát szépirodalmi szintekre emelő McCarthy posztmodern regényéből sugárzik a kilátástalanság és a világvége hangulat, szóval nem, ez nem az a poszt-apokaliptikus történet, amelyben a főhős képtelen dönteni, hogy a két jelölt közül kivel jöjjön össze. Két ember - apa és fiú - mennek az úton dél felé, ki tudja mióta, mindent szürke hamu borít, ők pedig próbálnak túlélni. McCarthy letehetetlen remekművet alkotott, amelyből film is készült 2009-ben Viggo Mortensen főszereplésével.

“Ha egyfolytában résen van az ember az azt jelenti hogy egyfolytában fél?”

 

Varró Dániel: Szívdesszert

 Nem mindenki szereti a verseket, de lehet, hogy ha nem a Gondolatok a könyvtárban mellett szocializálódtunk volna, hanem többek között Varró Dani sallangmentes szerelmes versein, más lenne a helyzet. Kár lenne elemezni őket, mindenki döntse el maga, hogy mire gondol olvasás közben, és ne azon kínlódjunk, hogy a költő mire gondolt.

“Világszépbajszú macskagrófkisasszony,

halálosan beléd szerettem asszem.

Nem haragszol?”

 

Please reload