Mi a baj Coelhóval?

Paulo Coelhót az irodalom filatáskájaként szokták emlegetni, sokszor olyanok is, akik nem olvasó emberek. Szerencsétlen portugál író pedig igazán semmi rosszat nem tett és megküzdött a hírnévért. Mi az ő titka? Miért utálat tárgya sokszor? Miért érdemes mégis kézbe venni olykor könyveit? Írásomban ezekre szeretnék választ adni.

Kép: Onbeing.org (Philip Van Holsem)

Paulónak nem volt egy könnyű gyerekkora, a kamaszlét velejárói nála kicsit erősebben jelentkeztek, mint általában, ezért szülei háromszor is pszichiátriára küldték, ahol elektrosokkos kezelést kapott. Nagyon rebellis szellemiségű fiatalként hamar börtönben találta magát (diktatúra elleni tevékenységének vádjával), ahol brutális kínzásoknak is alávetették. No, akkor kezdhetjük is a vádaskodást, hogy a nyomorult öregember csak vigyorog meg osztja az észt. Általában a gyűlölet forrása a félelem, ami pedig bizonytalanság vagy tudatlanság következtében alakul ki. Tegyünk ez ellen!

A fiatal Paulo szeretett terpeszkedve gondolkodni

Írásainak titka az egyszerű fogalmazáson túl a gyakran példázatos, többletjelentést hordozó történetek megismertetése az olvasókkal. Coelho nem rendelkezik nehezen érthető szimbólumrendszerrel, komoly és tekervényes, kibogozhatatlan konnotációkkal. Úgy érzi, feladata érthetően, szemléletesen közölni a befogadóval azt, amit meg szeretne osztani.

Coelhót nem szeretni legalább olyan trend lett, mint annak idején Coelhót megkedvelni. Az emberek szeretnek úgy tenni, mintha nekik az ilyen kis gagyi idézetek, mint például „Nem akkor győznek le, ha veszítesz, hanem akkor, amikor feladod” már nem nyújtanak semmi „kulturálisat”. Pedig a szimplicitásban és a világos fogalmazásban van szépség.

Sokan nem szeretik azért sem, mert bátran áll a vallásokhoz, spirituális kérdésekhez. Szerinte minden emberben ugyanazok a kérdések merülnek fel – és a hit azért van bennünk, hogy megkapjuk a válaszainkat, amelyek szerinte különböznek.

Íme, egy kis útmutató, hogyan kezeljük Coelhót:

1. Ha nem olvastunk tőle, leginkább sehogy.

2. Ha nem olvastunk tőle, olvassuk el a Veronika meg akar halni című regényét. Az egész nem tart tovább pár óránál!

3. Engedjük, hogy őszintén hasson ránk, ne a felvett, sznob hozzáállásunk döntse el helyettünk, tetszik-e vagy sem.

4. Ha megvagyunk, jöhet a véleményalkotás!

Addig pedig mindenkinek szeretnék jó olvasást kívánni!