Shelfie-sorozat: Pajor Kristóf könyvespolca
Az önjelölt fotóművészeket, a sótlan street style-bloggereket, a nárcisztikus Insta-függőket, a nevetséges hirdetéseket és a Facebook-idézetgyártókat sem kíméli a MOMÉ-n végzett srác, akinek abszurd humorát máris Gallához, Laárhoz és Gálvölgyihez hasonlítják, a képeit pedig láthattátok többek közt a Roham Bárban megszervezett Trash Fesztiválon is.
Ha követitek Kristófon bármelyik közösségi oldalon (vagy megnéztétek alaposan, milyen képeket tettünk be ide fentre), láthatjátok, hogy mennyire kreatívak és intelligensek a poénjai – szóval nem volt kérdés, hogy tőle is kérünk shelfie-fotót és felteszünk neki néhány kérdést.
Mi az a három regény, ami megváltoztatta az életedet?
Thomas Mann Varázshegy című könyve egy olyan filozófikus mű, ami minden újraolvasáskor mást üzen. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének realisztikussága, a főhős lelki folyamatainak tűpontos ábrázolása fogott meg. Chaim Potok A nevem Asher Lev című regénye pedig egy csodálatos hangulatú mű, ami a vallásos zsidó lét és a művészet közötti feszültséget mutatja be.
Kristóf kedvenc polca
Ki a kedvenc fiktív fiú és lány karaktered?
Nemecsek Ernő a Pál utcai fiúkból, és Csöre, az árva kislány Móricz Zsigmond Árvácskájából.
Mi a kedvenc filmes könyvadaptációd?
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére.
Még két kép az ikonikus polcról
És jöjjön néhány nem-könyves kérdés is (nem garantáljuk, hogy mindegyikre 100%-osan értelmes választ kaptok):
Mikor indult a vlogod?
A YouTube-on hat éve vagyok jelen Gyógybalzsam néven. Bár már előtte is foglalkoztam humorral, nem publikáltam azok közül semmit, csak baráti körben terjesztettem. A Facebook-oldalamat pedig körülbelül két éve indítottam el, mert már nem bírtam ki, hogy nincs hivatalos rajongói portálom. Az egész videózásom konkrétan úgy indult, hogy amikor még nem mertem felvállalni az arcom, egy majomálarcot húztam a fejemre, és abban forgattam le a legelső kisfilmeket. Úgy éreztem, hogy a gorillamaszk mögött megtaláltam önmagam.
Miért döntöttél úgy, hogy elindítod? Ki akartad parodizálni a többi bloggert/vloggert, vagy más motivált?
Amikor apukám kiskoromban kivette videótékából a Gyalog galoppot, és leültetett engem a testvéreimmel együtt, hogy nézzük meg, az első jelenet után már tudtam, hogy ezt nem fogom olyan könnyen elfelejteni. Azt hiszem, ez adta meg a végső löketet, hogy a humor felé induljak el. Később s paródiáimban a legfőbb inspirációs forrásaimmá azok az emberek váltak, akik igazából önmaguk paródiái, csak ezt nem képesek észrevenni, és mindezt olyan természetességgel és önbizalommal teszik, hogy jó nézni. Magát a Facebook oldalamat (ami a közösségi média megjelenésével együtt nőtt ki és burjánzott el) is egy olyan szubkultúra ihlette, ami nem ismeri fel önmagáról, hogy mennyire nevetséges, nevezetesen a tonnányi “XY Photography” címkével ellátott önjelölt fotóművész oldalak. Emellett a hétköznapi élet apró és abszurd jelenetei inspirálnak, amelyekből sosincs hiány, főleg Magyarországon.
Milyen érzés, hogy olyanok is követnek és szeretnek, akiket kiparodizálsz, és akik láthatóan nem értik a humorodat?
Ezért éri meg nekem ezt az egészet csinálni. Sokszor kapok olyan hozzászólásokat emberektől, akik annak ellenére, hogy az oldalamon több helyen fel van tüntetve, hogy humoroldal, és minden más bejegyzés és komment arról tanúskodik, hogy itt valami nem stimmel, mégis komolyan veszik az egészet, és rákapnak a horogra. Nem kell mindenkinek értenie ezt a humort, akik valamilyen oknál fogva nem fogják fel, azoknak ott van a Tibi atya meg a Kasza Tibi oldala, ott önfeledten lehet mosolygós emotikonokat kommentelni. LOL.
Mit lehet tudni a Gyógybalzsamon túli életedről: melyik suliban végeztél, hol dolgozol?
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem média design szakán végeztem két éve, amelyet jövőre folytatni fogok mesterképzésen. Ez egy fantasztikus intézmény, a légkör, a barátok, a tanárok mind azért vannak, hogy a diák inspirált közegben tudjon színvonalas produktumokat előállítani. Egyébként az érettségim óta a televíziós szakmában dolgozom, mint operatőr. Volt pár olyan ember az életemben, akik sokat segítettek a szakmai pályafutásomban, így volt szerencsém a főbb kereskedelmi csatornák műsoraiban részt venni, mint készítő. Viszont a sztárokkal és celebekkel (kedvenc szavaim) együtt eltöltött nagy mennyiségű idő oly mértékben roncsolta az agysejtjeimet, hogy annak máig érzem a negatív hatásait. Például amikor rákattintok Sarka Kata rajongói oldalára, görcsbe rándul mindkét kezem, földre zuhanok, és a fejem kicserélődik egy nyüszítő berni pásztorkutya fejére.
