A legjobb zenék olvasáshoz

Az egyik legégetőbb könyvmolyprobléma: na de milyen zenét hallgassunk olvasáshoz? Mert ugye nem jó, ha a zene kizökkent, eltereli a gondolatainkat, és az sem, ha elálmosít – vagy ha annyira jó, hogy oda sem tudunk figyelni a szövegre, és azon kapjuk magunkat, hogy önálló zenehallgatásestet tartunk. Íme négy kipróbált tanács:

Próbálj lejátszási listát összeállítani vagy egy teljes albumot kiválasztani, és állítstd be, hogy zavartalanul szóljon hosszabb időn keresztül is. Ha percenként keresgélsz zenét, újra és újra kiesel az olvasásból.

Célszerű instrumentális zenét hallgatni, mert a szöveg el tudja terelni gondolataidat, de ha mégsem jön be ez a stílus, igyekezz olyan zenét választani, amelynek nem érted a nyelvét: az agy a könnyebb feladatot választja.

A hangszeres zenével is legyél óvatos, ne legyen túlságosan dinamikus. A végén még azon kapod magad, hogy a gyönyörűségtől elragadtatva állandóan tekergeted vissza a jobb részekre a zenét, és amikor már fejből tudod azokat, elkezdesz karmesterest játszani. Saját tapasztalat, hogy az 1812 nyitányában mindig euforikusan levezénylem az ágyúkat, így nem lehet másra koncentrálni.

Válogass olyan zenéket, amelyek illenek a választott könyv hangulatához.

A Harry Potterhez, vagy fantasy-khoz mágikus ihletettségű zene illik:

Angol krimihez válassz sejtelmes muzsikát:

A disztópiákhoz se amerikai pop dalokat tegyél be, hanem inkább lendületes instrumentális zenét: