4 író, sok macska

03/29/2016

A crazy cat lady kifejezés szerintem rettentő kirekesztő – nehogy már csak egy nő lehessen igazi macskamániás! Az alább felvonultatott írók például sosem titkolták, hogy mennyire imádják a macskáikat, és közülük többen szerepeltetnek cicákat a műveikben is. A cikk végén pedig bemutatok nektek valakit, hiszen mind ismerjük a mondást, miszerint minden sikeres macskamán mögött áll (vagy fekszik) egy macska!

 

Ernest Hemingway

Nem hagyhatjuk ki a nyilvánvalót, nekem kapásból ő ugrik be elsőre, ha egy macskás íróra kell gondolnom (igaz, ez az élethelyzet nem túl gyakori). Hemingway és egyik felesége, Fife egy cicapár örökbefogadásával kezdte, majd számos macskát felneveltek Key West-i házukban, ahol az állatok leszármazottai azóta is élnek.

 

“A macska érzelmei teljesen őszinték; az emberi lények mindenféle okoknál fogva elrejthetik érzelmeiket, de a macska sohasem tesz így.”
/Ernest Hemingway/

 

A ma is ott élő cicák öröklik az első kettő különleges génállományát, amelynek köszönhetően eggyel több ujjal rendelkeznek “hagyományos” társaiknál.

 

Neil Gaiman

A fantasy-, sci-fi- és képregényíró több művében is szerepel macska, ami nyilván nem véletlen, hiszen Gaiman nagyon szereti a cicákat: volt egy szépséges fehér perzsamacskája, aki 20 évet élt, illetve sajnos a képen látható gyönyörűség, Zoe sem él már. Gaiman mindegyiküket nagyon-nagyon szerette, és óriási szívfájdalmat okozott neki az elvesztésük.

 

Jonas Jonasson

A jellegzetes humoráról felismerhető svéd szerző (ő írta többek között A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényt) 2005-ben költözött Svédország déli partjaira, miután stressz okozta szívproblémák léptek fel nála. Vitte magával a macskáját, Molotovot és egy csirkét is. A kép alapján elég jól kijöttek egymással, arról nincs információnk, hogy azóta mi a helyzet az állatokkal.

 

Murakami Haruki

 Nem hiszem, hogy olvastam valaha bármit Murakamitól, amiben ne szerepelt volna macska. Regényeiben különböző szerepekben és jelentést képviselve bukkan fel ez az állat, de általánosságban elmondható, hogy főhőseinek nagyobb hányada macskatartó.

Murakami maga is felnevelt már jó pár cicát, az egyiket például egy szintén japán szerzőtől, Murakami Rjútól kapta.

 

“– Cirmos cica! – kedveskedett neki a gépkocsivezető, de persze azért vigyázott, nehogy megérintse. – Mi a neved?

– Nincs neki neve – mondtam.

– Mi van akkor, ha hívni kell őkelmét?

– Nem kell hívni – nyugtattam meg. – Csak úgy van, létezik és kész.”

/Murakami Haruki: Birkakergető nagy kaland/

 

Miközben ezt írtam, az ördögfajzat fekete macskám, Lajos itt szundikált a háttérben, és úgy csinált, mint aki tud viselkedni.

Pedig higgyétek el, nagyon nem tud. Nem véletlen, hogy főként fekvő pozícióban lehet róla valamirevaló képet készíteni. A kisasszony kétéves, és bár mindenki biztatott, hogy “Nyugi, majd megjavul”, ennek nyomokban sem fedezem fel a jeleit. Instagramra bezzeg már regisztrált, @lajoscica néven található meg.

 



 

Please reload