Csak olvasási válságot ne!

04/13/2016

Olvasod a könyvedet, már a felénél tartasz, de legszívesebben elhajítanád, annyira nem köt le. Félbehagyod, hiszen mindenkinek lehetnek mellényúlásai, leveszel a polcról egy másikat, elkezded, nem köt le, ezt is félbehagyod. Állsz a könyvespolc előtt, és nem találsz rajta semmit, amit szívesen elolvasnál. Egyszer csak azon kapod magad, hogy annyira nincs kedved a könyvekhez, hogy bármi mást szívesebben csinálnál az olvasásnál. Ismerős?

Nyugalom, ez csak egy kis olvasási válság, nem veled történik meg először a világon. Lehet, hogy túl stresszes időszakod van, vagy csak hív a külvilág, esetleg túl sok minden kavarog a fejedben, ezért nem tudsz megfelelő szinten koncentrálni arra, amit olvasol. Hozzám legalább évente egyszer beköszönt egy ilyen időszak (idén egyen már túl vagyok, remélem, több nem lesz), elmesélem, hogy milyen módszereket próbáltam ki, és melyik mennyire vált be.

 

Valami könnyűt!

Ez akkor működik a leginkább, amikor fizikailag és szellemileg is le vagyunk merülve. Egyik télen épp egy Viktor Pelevin regénnyel küzdöttem, és azt éreztem, hogy az olvasása csomót köt az idegpályáimra. Ez akkor már a sokadik könyv volt, amibe beletört a bicskám, úgyhogy fogtam magam, és elővettem egy kellemes kis limonádét, ami elringatott és megszabadított néhány órára a valóságtól, illetve nem kellett mélyen koncentrálnom ahhoz, hogy felfogjam, miről is van szó.

Valami durvát!

Vannak időszakok, amikor az embernek nemhogy az olvasáshoz, de az élethez sincs sok kedve. Ha ilyenkor csupabáj regényeket olvasnék, valószínűleg még borzalmasabban érezném magam, ezért a receptem a következő: végy egy könyvet, ami tele van kegyetlenséggel, szörnyűsgéggel, gyilkosságokkal, háborúval. Azt tapasztaltam, hogy a kissé lehangoló, de katarzist kiváltó elborzasztó történetek jó hatással vannak a lelkemre ezeken a napokon. Egy picit lejjebb húznak, de legalább hamarabb elérem a gödör alját, ahonnan aztán elkezdhetek kimászni, emellett önsajnálat ellen is nagyon hatásosak.

Régi kedvenc újraolvasása

Ez az a megoldás, ami mindig működik! Legalábbis ideiglenesen… Az idei válság odáig vezetett, hogy megakadt a szemem az all-time kedvenc Utas és holdvilágon, és abban a pillanatban tudtam, hogy nekem az kell, azonnal. Az újraolvasásokban az a jó, hogy egy könyv minden életszakaszban más élményt nyújt, más-más részleteken akad meg a szemünk, és másképp érzünk, amikor végzünk az utolsó oldallal is. Más kérdés, hogy egy ennyire felemelő élmény után esélyes, hogy megint a könyvespolc előtt állva találjuk magunkat, amint tanácstalanul válogatunk.

Hagyjuk az egészet!

Néha kicsit túlpörgök, ilyenkor az elfoglaltság nem átok, hanem boldogság. Mászkálok ide-oda, forog az agyam, tele vagyok tervekkel. Biztos ti is vagytok néha úgy, hogy jobban lekötnek az élet egyéb területei, mint a könyvek. Ilyenkor szeretem nem erőltetni az olvasást, mert úgysem tudnék rendesen odafigyelni. Ha mégis olvashatnékom van, akkor valami olyat keresek, ami az adott helyzetemben inspirál, például valami jó kis non-fictiont, esetleg útinaplót.

 

Gondolkozós-kombinálós

Azt vettem észre, hogy a különböző nyomozós, rejtélyes könyvekben tudok a leginkább elmerülni. Titkos kedvenceim a háztáji thrillerek, de egy izgalmas krimi, vagy egy csavaros-kirakós történet is csodákra képes. Ez a típus bármikor képes visszahozni az olvasási kedvemet, mert imádok kombinálni, és tök jó érzés, amikor a kirakós utolsó darabkája is a helyére kerül.

Az is lehet, hogy nem nálad van a hiba, csak folyamatosan rosszul választasz. Az én könyvradarom elég megbízható, de így is megesik, hogy alulfunkcionál, és ezáltal olyan könyvek akadnak a kezembe, hogy muszáj feltennem magamnak a kérdést, miszerint “mégis mi a fenét gondoltam, amikor ennek nekiálltam?”. Szívás, ha ez egymás után többször is megtörténik, ilyenkor is valami régi kedvenchez szoktam nyúlni, azzal nehéz mellélőni.

 

Please reload