Miért olyan jó kávézóban írni?

05/10/2016

Az alkotás és a kávéházi légkör mágikus kapcsolata a laptop-korszak előtt is nyilvánvalóan létezett, elég csak a pilvaxos fiúkra gondolni, meg a huszadik század elején virágzó budapesti kávéházi életre, amit olyan arcok tarkítottak, mint Molnár Ferenc, Ady Endre vagy Kosztolányi Dezső. Ebben az időszakban az egész irodalmi világ kávéházak köré összpontosult, amióta pedig az emberek magukkal tudják cipelni a számítógépüket, visszatértünk ezekhez a hagyományokhoz, igaz, kicsit másképp. Mitől olyan vonzó, hogy beüljünk egy kávézóba és ott dolgozzunk, blogoljunk, írjuk az aktuális beadandót?

 

Az előbb bevillant az a szöveg, amit egyszer Szirmai Gergely tett közzé Twitteren:

 

Ahelyett, hogy az otthon dolgoztam volna,
lejöttem egy kávéházba, hátha így könnyebb.
Másfél óra alatt kész van minden.
Most... mi legyen...?

 

Elkezdtem hát gondolkozni, hogy mi lehet a titka a kávéházi produktivitásnak. Egyrészt ott az időkorlát, ami beszabályozza az embert. Kevés időt sokkal könnyebb beosztani, mint egy teljes napot, amit otthon töltök. Bár van munkahelyem, hétvégére is marad sok-sok egyéb feladat, és hiába egy teljes nap, amikor sehova sem kell menni, így nekiállhatnék az írásnak, gyakran azon kapom magam, hogy a tükröt pucolom (már megint jó csíkos maradt), vagy a nappaliszőnyeg porszívózásával töltök el indokolatlanul hosszú időt, csak hogy elodázzam a többi munkát, amit a laptop előtt tudok elvégezni.

Pedig szeretek írni, de akkor mi van? Mindig akad valami, ami eltérít, legyen az a velem élő személy (aki például épp most indított el egy Showder Klubot, köszi), vagy a velem élő állat, aki nekiáll lepakolni a körömlakkokat az éjjeliszekrényről, de ne fogjam már mindig másra, maradjunk annyiban, hogy a YouTube-ot le kéne tiltanom a böngészőmben… Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy kávézóban sminkvideók nézegetésével tengetném az órákat, így valószínűleg produktívabb lenne a munkafolyamat egy nyilvános helyen, ahol kellemes a hangulat, és még korlátlan mennyiségű koffein is rendelkezésre áll.

A hatékonyság másik kulcsát az inspirációban látom. Nincs az az introvertált ember, aki hosszú távon ne csömörlene meg a begubózástól. Ha folyamatosan ugyanaz a négy fal vesz körül, és ugyanazok a tárgyak meg emberek vannak körülötted, az nem igazán serkenti a gondolkodást. Ha úgy érzed, megfojt az otthonlét, mozdulj ki! Ha kicsit kiszakadsz a megszokott környezetből, új gondolatok születnek a fejedben, lehet, hogy másképp fogsz tekinteni egy megoldandó problémára, illetve ha ihletre van szükséged, akkor is érdemes kipróbálni magad egy új alkotói környezetben.

 

Ha pedig szeretnél otthonra egy kis alapzajt, akkor próbáld ki a Coffitivity-t, ami kellemes duruzslást és finom csészecsörömpölést visz a csendes szobába.

 

És hogy hol alkottak a híres írók? Lássunk néhány híres kávéházat!

 

The Elephant House, Edinburgh

Kezdjük a sort egy élő példával, az edinburgh-i kávézót a Harry Potter szülőházaként is emlegetik, hiszen J. K. Rowling itt kezdett bele a világhírű sorozat megírásába. Azóta a hely turisták tömegeit vonzza, Edinburgh egyéb kávézói pedig olyan feliratokkal igyekeznek felhívni magukra a figyelmet, mint például hogy “J. K. Rowling sosem írt nálunk.”

 

Caffè Florian, Velence

A Szent Márk téri árkádok alatt, 1720-ban nyílt híres kávézó olyan prominens vendégekkel büszkélkedhet, mint Byron, Goethe, Balzac, Proust és Dickens. A hely kultikus volta miatt szintén elég népszerű a turisták körében, és ez az árakon is meglátszik: egy espresso 6 euróba kerül (míg a városban helytől függően 1-2 euró ugyanez az ital).

 

La Rotonde, Párizs

A francia főváros dugig van olyan kávéházakkal, ahol egykor nevezetes írók ücsörögtek, ezek közül az egyik leghíresebb a La Rotonde, ahol Hemingway, F. Scott Fiztgerald és T.S. Eliot is gyakori vendégnek számított. Hemingway egyik regényében, a Fiestában meg is említi a kávézót. Egyéb művészeti ágak neves képviselői is gyakran látogatták a helyet, beleértve Picassót és Diego Riverát.

 

Centrál Kávéház, Budapest

Az 1887-ben megnyílt kávézó számtalan ismert író törzshelyének számított, illetve itt szerkesztették a Nyugat elődjét, a Hét című lapot, emellett a Kaffka Margit Társaság (női írók tömörülése) is itt tartotta rendszeres összejöveteleit szerdánként. A kávéház 2000-ben újranyitott és állítólag nagyon finom bazsalikomos eperkrémet lehet náluk kapni.




 

Please reload