Nyomozók, akik mellett szívesen lennénk Watsonok


Szeretünk nyomozni, igaz? Ha máshogy nem is, legalább egy könyv lapjain végigkövetni egy-egy rejtélyes bűntény megoldását, és azon izgulni, hogy vajon sikerül-e a regény szereplőinél hamarabb kitalálni, hogy ki a hunyó. Én odavagyok a krimikért, legyen az klasszikus, skandináv, thrillerbe hajló, oknyomozó, urban fantasy vagy bármilyen, velük tudok a legkönnyebben kikapcsolódni, még akkor is, ha néha meg kell dolgoztatnom az agyamat.

Mellőzve a tipikus detektíveket, bemutatom a kedvenc nyomozóimat, a cikk végén meg találtok egy kis kulisszatitkot is!

Dávid Veron (Baráth Katalin: A fekete zongora)

A kedvenc önjelölt nyomozónőm négy izgalmas bűntény megoldása után elment GYES-re, de előtte még felforgatta Ókanizsát, Budapestet, a Balatont meg Abbáziát. Imádom ezt a végtelenül szellemes és okos nőt, illetve a regények századeleji hangulatát, amelyet Baráth Katalin utánzhatatlan stílusa és a (nem zavaróan) korhű nyelvezet tesz felejthetetlenné.

Lumikki (Salla Simukka: Hófehér-trilógia)

A finn tinédzserlány nagyon jó abban, hogy mindig belekeveredjen valamibe - három könyvet is meg lehetett tölteni a kalandjaival, - pedig megehetősen befelé forduló típus. Az első részben a finn télben rohangálunk vele egy zsák pénz nyomában (vagy inkább elől), aztán a prágai rekkenő hőségben derítjük fel egy furcsa szekta még furcsább szándékait, a harmadikban pedig Lumikki a saját démonaival és múltjával küzd meg.

(És egyébként annyira cukik ezek a könyvek a színes lapszéleikkel!)

Flavia de Luce (Alan Bradley: De mi kerüla mitébe?)

Mondtam már, hogy szeretem a szarkazmust? Ez a kiscsaj igazi mestere a műfajnak, illetve a kémiának is, emellett pedig erősen emlékeztet Wednesday Addamsre. Kémiai és egyéb tudományos ismereteinek segítségével deríti fel azokat az ügyeket, amelyekkel a rendőrség nem tud mit kezdeni, és sokszor ő maga is belekeveredik valami zűrbe. A vidéki anglia kissé gótikus és esőszagú atmoszférája különösen jót tesz ezeknek a történeteknek.

Mikael Blomkvist (Stieg Larsson: A tetovált lány)

A tetovált lány híres újságírója, a Millennium folyóirat oszlopos tagja az első részben egy sok-sok évvel ezelőtti eltűnést próbál felderíteni. Mikael kissé fafejű, de mindig a rosszfiúk nyomában van, és minden ügyet felgöngyölít, ebben pedig segítségére van Lisbeth Salander, a lány, aki a tetkót viseli, és egyébként hihetetlenül okos, és bármilyen hálózatot meg számítógépet meghekkel.

Cormoran Strike (Robert Galbraith / J.K. Rowling: Kakukkszó)

Rowling ezzel a krimisorozattal nem csupán azt bizonyítja, hogy már a harmadik műfajban is hibátlan regényeket ír, hanem azt is, hogy a karakterábrázolás is elég jól megy neki. Cormoran, a háborús veterán nem egy klasszikus szépség, sőt, kissé ijesztő külsejű figura, de nem lehet nem szeretni. Segítője Robin (akárcsak Batmené, kivéve hogy ez egy fiatal nő), és csodás párost alkotnak így hárman, London városával karöltve.

Skrupulus Fondor (Derek Landy: Az Ősök jogara)

Újkeletű ismeretség a miénk, de az a helyzet, hogy egyből belebolondultam ebbe a többszáz éves csontváz-nyomozóba. A kissé nyers stílusa teljesen a kedvemre való, és a fiatal, 13 éves segítőjét, Stephanie-t is megkedveltem. A furcsa és veszélyes lényekkel benépesített Dublin pedig tökéletes helyszínéül szolgál ennek az ifjúsági urban fantasynek. Eddig csak az első részt olvashattátok magyarul, de ha arról lemaradtatok, jön a jó hír: újra kiadásra kerül, illetve nem sokkal később érkezik a második rész is, amelynek a fordítását már el is kezdtem. :)