Velence könyvmolyszemmel

05/30/2016

Aki ismer, az tudja, hogy Velence életem első szerelme, aki nem, hát az most megtudta. Fanatikus rajongó vagyok, a szerelem szinte minden tünetét produkálom, immár 14 éve. Folyamatosan kutatom azokat a könyveket, amelyekből még többet megismerhetek a városról, meg persze a lehetőséget, hogy újra és újra elutazhassak álmaim helyére. Most hoztam nektek néhány velencés könyves dolgot, könyvesboltokat (arra az esetre, ha ti is ellátogatnátok a városba), meg a kedvenc könyveimet, amelyek Velencéhez kapcsolódnak valamilyen módon.

 

Libreria Acqua Alta

Kezdem egy világhírű könyvesbolttal, amely az (egyre gyakoribb) velencei árvízről kapta a nevét. Ilyenkor rengeteg utcában csak gumicsizmában lehet közlekedni a bokiáig/térdig érő víz miatt, illetve a Szent Márk téren, meg más egyéb helyeken is deszkákból készítenek járdát a víz fölé. Ez a könyvesbolt is rendszeresen megkapja a magáét a tengertől: egy csatorna partján helyezkedik a víz magasságában (ezt a szintet eleve ritkán lakják, általában az első emeleten kezdődik az élet Velencében). Az új és használt könyveket ezért kádakban, gondolákban és összevissza kupacokban tárolják, az árut pedig sok-sok macska őrzi, akik boldogan heverésznek a könyvhegyek tetején.

Könyvek+macskák+Velence: ez mennyire tökéletes kombináció!

 

Ha Velencében jártok, és szeretnétek begyűjteni érdekes - és nem feltétlenül olasz nyelvű - könyveket, irány a modern múzeumok ajándékboltjai! Hatalmas a választék a Punta della Doganában, ez egy modern művészeti múzeum, tele installációkkal és kortárs alkotásokkal, a könyvek között akad regény és non-fiction is, művészeti albumok, kreativitás-serkentő példányok, az ember legszívesebben mindent elhozna.

 

Ha nem akartok múzeumba menni, a Peggy Guggenheim Collection ajándékboltját anélkül is meg lehet látogatni, csak győzz válogatni a szebbnél szebb noteszek és interaktív könyv között!

Én legutóbb egy kőből(!) készült noteszt hoztam el, természetesen azóta sem írtam bele egy sort sem, félek megkezdeni.

Könyvek

Kicsit háklis vagyok, ha a kedvenc városomról van szó, könnyen megharagszom egyes szerzőkre, ha nem a megfelelő módon tálalják a helyszínt. Így például Thomas Mannal sem vagyunk már beszélő viszonyban, nem tudom neki megbocsátani a Halál Velencében komorságát és a beteg agymenést, amit ott lerendezett. De nyugalom, van miből válogatni, a magyar szerzők például különösen derűs történetekkel szolgálnak nekünk.

 

Szerb Antal: VII. Olivér

Imádom, mert vicces, imádom, mert időtálló és persze mert Velence. :) Egy korábbi cikkben már fejtegettem, hogy Szerb Antal mekkora rajongója Olaszországnak, ezért nem csupán ebben a regényében, hanem az Utas és holdvilágban meg A harmadik toronyban is körbenézhetünk egy kicsit a városban.

 

Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

Romantikus sztori egy lány velencei újrakezdéséről, középpontjában pedig az üvegfúvó mesterség áll. Nagyon magaménak éreztem a történetet, legalábbis az első felét, a második rész már időnként túúúl szerelmes meg kombinálós (olyan női módon), de elfogult vagyok a helyszín miatt. Strandkönyvnek bőven elmegy.

 

Molnár Ferenc: A zenélő angyal

Rövidke, pár óra alatt elolvasható regény, nagyon vidám és kellemes, picit szerelmes, és amúgy semmi komoly. Egy magyar család Velencében nyaral, a fiatal lány pedig beleszeret az apja tiktkárába, aki viszont rá sem bagózik, inkább a házi ápolónőt nézi ki magának. Ebben a történetben érdekesebb a város és annak az apró részletei, de a cselekmény is aranyos, és annyira nem is kiszámítható, mint az elején gondolnánk.

Daphne du Maurier: Ne nézz vissza!

Egy elbeszéléskötetben kapott helyet a címadó mű, a Ne nézz vissza!, amit semmiképp ne a velencei kiruccanásotok során olvassatok, mert libabőrözni fog a hátatok, ha betévedtek este egy sikátorba. Enyhén misztikus, enyhén horrorisztikus történet, és körülbelül fél órás olvasmány, ennek ellenére bennem mélyen megmaradt az emléke és a borzongató hangulata.

 

Sediánszky Nóra: Velence útvesztői

Jónéhány “sétálós” könyvet elolvastam a városról, szeretném tudni, hogy mások mibe szerettek bele, melyek a kedvenc tereik, épületeik. Nem állítom, hogy minden sorát elolvastam, mert a nagyonbölcsész, nagyontörténész epizódok kevésbé kötöttek le.

 

Theresa Révay: A muránói üvegműves lánya

Csalok, mert ezt még nem olvastam, viszont muszáj lesz ezt is sorra keríteni valamikor, nem is értem, hogy eddig hogy maradhatott ki az életemből. Háborús is, egy kicsit velencés is, és több érdekesnek ígérkező női karakter a főszereplője.

Útikönyvből még nem találtam olyat, ami igazán tökéletes lenne, de ezen a téren is elég finnyás vagyok. Majd egyszer talán írok egyet. :)

 

Gyertek a Facebookra és mondjátok el, hogy ti hova mentek nyaralni idén!

 


 

Please reload