Shelfie-interjú: Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi könyvespolca

05/31/2016

Egy techno-rajongó, Amerikából jött írónő és egy végtelenül humoros és infantilis posztmodern írónak vajon milyen lehet a könyvespolca, miután összeköltöztek? Többek közt erre is kíváncsiak voltunk, amikor felkerestük az író és műfordító Ninit és férjét, a minden könyvmoly által jól ismert Garaczi Lacit. Ha még nem olvastál volna semmit ettől a kreatív energiáktól kirobbanó, örökkké kamaszos párostól, akkor kezdd azzal, hogy megszerzed Nini novelláskötetét (Eggyétörve) és Laci egyik legszórakoztatóbb regényét, a Pompásan buszozunk! címűt (ami egyben az Egy lemúr vallomásai-sorozat második része és idén érettségi tétel is volt). Kapsz még tőlünk két idézetet is tőlük, aztán végre megmutatjuk, milyen shelfie-ket küldtek nekünk!

Háromszor fulladtam majdnem vízbe. Kettő, hét és tizenöt éves koromban. Ha a fejem a víz alá teszem, begyullad a szemem és a fülem. Pár éve, az Adrián, a kristálytiszta vízben kitaláltam, hogy felveszem a búvárszemüveget és megnézem, mi van lent. Bedugaszoltam a fülem, bekaptam a lélegeztető csövet, és lenéztem. A só csípte a számat, a búvárszemüveg tele lett vízzel, és azonnal pánikrohamot kaptam: valami olyasmit láttam, amit nem kellet volna.

A strand üres. A vízen fehér tollpihék kunkorodnak. A bütykös hattyú agresszív természetű madár, kérjük, ne etessék, mert ezzel elősegítik szaporodását. Megfordulok, ott van vagy harminc hattyú. Az egyik rágja a műanyagszám-gyűrűt a lábán. Szusszantanak, mint a lovak. Augusztus huszonnégy. Égeti a hátam a nap. A büfé felől szól a Dr. Alban. Úgy, mint a Vadvirág Diszkóban, tizennyolc éve, amikor egy ismeretlen fiúval csókolóztam. Éjjel, a sötétben, mikor már mindenki aludt, izgatottan írtam a naplómba: ma csókolóztam egy sráccal, a nevét sem tudom, mi lesz ebből? Semmi sem lett. Másnap a strandon fel sem ismert. Talán akkor kezdett el először begyulladni a szemem a víztől.

(Nagy Ildikó Noémi: Sol dasso samba)

És a másik idézet:

Ahogy növünk felfelé, egyre kisebb vétségért egyre nagyobb pofon jár. Nem szabad fütyülni, kezet zsebre dugni, úttesten menni, tányérsapkát feltolni, nem szabad bemenni az Ibolya presszóba. Felnőni ráfizetés, lemondani arról, ami elegáns, nagyvonalú, szellemes, szabad, játékos és eleven. Felnőni annyi, mint megtanulni bárkinek engedelmeskedni, aki ostoba, gyáva, boldogtalan, elnyűtt és oktondi. Önfegyelem, szervilitás, lenőttség. A lenőttek társadalma. Akkor is hazudnak, ha alszanak, akkor hazudnak a legnagyobbat, a lódítást is elhazudják.

(Garaczi László: Pompásan buszozunk! – Egy lemúr vallomásai 2.)

Miután megjött a kedvetek Ninihez és Lacihoz, következzék az interjú és a képek:

 

Közös-e a könyvespolcotok, vagy külön-külön tároljátok a féltett könyveket?

 

Laci: Közös polcokat használunk, Nini angol nyelvű könyvei vannak külön helyen és az én filozófia kiskönyvtáram. A könyveket nagyjából témák szerint rendezzük el (magyar irodalom, világirodalom, művészeti albumok, dráma-film, stb), és igyekszünk rendet tartani. Ez csak egy ideig szokott sikerülni, pár évenként összeomlik a szisztéma, elborítja a lakást a könyv és a káosz. Ilyenkor jön egy fájdalmas rovancs és újabb rendrakás, majd minden kezdődik előlről.

Laci filozófiai tárgyú könyvei

 

Nini: Nincs sok „féltett” könyvem, ráadásul egyre többet olvasok e-bookon. Néhány könyvhöz azért ragaszkodom, ezekben pontosan tudom, hol vannak a kedvenc részeim, de talán itt is a szöveg, a tartalom fontosabb, mint a tárgyjelleg. Ilyen például a The Oxford Book of Gothic Tales és az Anastasia Krupnik gyerekkönyv sorozat, amit nem tudok megunni. A három részes Neil Gaiman: Death: The High Cost of Living sorozatot tényleg külön is tartom, gondosan becsomagolva.

 Nini kedvencei

 

Van olyan regény, amit egyikőtök kifejezetten utál, a másik pedig imád?

 

Nini: Sokat beszélgetünk könyvekről, de nem emlékszem, hogy bármelyik nagy vitát váltott volna ki, vagy ennyire ellentétes lett volna a véleményünk.

 

Laci: Utálás nemigen van, legföljebb tanácstalanság. Imádás inkább, de általában a könyvekről nem annyira érzelmi szempontból beszélünk, inkább értelmezni próbáljuk őket és a trükköket, eljárásmódokat próbáljuk ellesni. Mintha Ottlik Iskola a határon című regényét kellett volna annak idején sokat dicsérgetnem, de talán ott is a témának szólt a kezdeti idegenkedés.

Nini a könyvrengetegben

 

Ki a kedvenc női és férfi hősötök?

 

Nini: Isadora Wing, a Fear of Flying (Félek a repüléstől) hősnője, aki antipatikus, mégis csodálatra méltó, és a már említett Anastasia Krupnik, Lois Lowry szemüveges, könyveket faló kislánya, aki gyerekkorom példaképe, de ma is nagyon tudok vele azonosulni. Férfi hős: Henry Chinaski. Charles Bukowski blazírt, részeges, bunkó, mégis szeretnivaló figurája.

 

Laci: Rómeó és Júlia.

Szárnyasok és X-szárnyúak

 

Mi a kedvenc filmadaptációtok?

 

Nini: Kevés olyan könyv van, aminek szívesen nézem meg újra a filmadaptációját. Kivétel mondjuk Michael Cunningham Az órák és Chuck Palahniuk Harcosok klubja filmes adaptációi.

 

Laci: A Nagyítás, a Stalker, az Apokalipszis most jut eszembe, de ezeknél az irodalmi alap inkább csak kiindulópont. Legyen akkor mondjuk Polanski és Kurosawa Macbethje (utóbbi címe: Véres trón).

 Egy gyönyörű, rendetlen könyvespolc

 

Szoktátok egyszerre, párhuzamosan olvasni ugyanazt a regényt, és közben megbeszélni, ki mit szól hozzá?

 

Nini: Egyszerre olvastunk például Raymond Carver-novellákat, Bukowski-, Paul Auster-regényeket, csak persze más nyelven – így fordítói problémák is szóba kerülhettek. De sokszor brainstormingolunk egy adott témán, könyvön, elemezzük egymás szövegeit és olvasmányélményeit. Előfordul, például utazás közben, hogy hangoskönyvet vagy előadásokat hallgatunk, mondjuk az Eperen, az ELTE rádióján, és ezeket is megbeszéljük.

 

Laci: Egy katartikus Salinger: Kilenc történet újraolvasásra emlékszem pár éve, elalvás előtti, alfa állapotú polifon kommentekkel.

 

Please reload