Shelfie-sorozat: Linczényi Márk könyvespolca

06/06/2016

A The Kolin zenekar frontemberéről eddig is sok érdekességet tudtunk: mondjuk azt, hogy talán neki van a leginfantilisebb, legharsányabb és mégis, a legintelligensebb humora a mai magyar sztárok közül. Nem fél hülyét csinálni magából, de minden poént nagyon komolyan vesz: nézd csak meg, milyen profin vannak összerakva akár a The Kolin klipjei, vagy a Virágnyelv című zseniális videó, amit Márk Antilope Kid néven jegyez (minden feministának kötelező: és nézzétek felirattal, mert a szöveg tele van szellemes beszólásokkal, amelyek mind hangos szögverésekként zengenek a patriarchátus koporsóján). Tudtuk, hogy Márk gyerekként az Operaház kórusában énekelt, hogy nagyon szépen tud balettozni (lásd ezt a klipet), zenesulit és bölcsészkart is végzett, imádja a gender bender, artpopba nyúló diszkót, nem idegenkedik a giccs esztétikai kategóriájától, és egyébként volt már újságíró, fordított, modellkedett, és meghívott előadóként tanított az ELTE kommunikáció szakán is. Na de amit eddig nem tudtunk: hogy Márk nagy könyvmoly is, és ahogy azt a polca és a válaszai alapján majd látod, nagyon jó az ízlése az olvasmányok területén is! Itt az első shelfie, amit rögtön arcpakolás után küldött nekünk:

Előre szólunk: a kérdéseinket természetesen képtelen volt komolyan venni, szóval nagyon ne vegyétek készpénznek, amit mond (vagy ha jobban esik: tekintsetek rájuk úgy, mintha a Bolond Kalapossal beszélgettünk volna, akinek a nonszensz mondatai mögött mindig valami mély bölcsesség rejlik).

Melyik az a három könyv, ami megváltoztatta az életedet?

Roald Dahl összes meghökkentő meséje nagyon nagy hatással volt rám fiatalként. Szeretem az abszurdot, a fekete humort, sőt, mint azóta kiderült, még a mágikus realizmust is. Murakami Haruki Miről beszélek, amikor futásról beszélek? című könyve jóval több egy hosszúra nyúlt monológnál. Többet adott az a könyv, mint bármely coach adott volna. Kitartásról, elszántságról, esélyekről és lehetőségekről tanultam sokat a könyvből. A Hasonmás című Prince képregény szintén megváltoztatta az életem. Mivel óriási Pókember rajongó voltam, más marveles képregényeket is meg kellett venni, hátha feltűnik azokban is.

A Prince-ről szóló képregény valószínűleg a szüleim nagy tévedése volt, de nem szóltam nekik, hogy nincs benne, inkább hagytam, hogy elkápráztasson a színarany motorok és a lila bársonycuccok látványa. A hátsó borítón a Prince lemezek meztelen borítóival pedig nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni, ugyanis nem igazán tudtam eldönteni, hogy mit látok. valószínűleg ez óriási hatással volt a zenémre.

 

Melyik halott íróval/költővel találkoznál legszívesebben, és hová vinnéd el, ha ráérne ma este?

Petőfi Sándorral gatyába táncolnánk, a felesége csak egy bugyiban lenne, és elvinném moziba (úgyse volt még), megnéznénk egy filmet, amitől a feleségével együtt mindhárman be is pisilnénk.

 

Tartasz könyveket a polcon kívül máshol is? Mennyire van elárasztva a lakásod könyvekkel?

Semennyire. Egyrészt azért, mert szinte csak e-könyveket olvasok, másrészt nemrég költöztem (sokadszor), és a könyveim anyukámnál vannak. Akivel még mindig hosszú vitáink vannak az elektronikus és a hagyományos, papír alapú olvasás hosszú távú hatásait illetően.

Mi a kedvenc filmadaptációd?

A Szkafander és pillangó (Jean-Dominique Bauby regénye alapján készült a film). Megható és szórakoztató film egyszerre, és jól kiegészíti a könyvet, hiszen az életrajzi elemek hangsúlyosabban megjelennek, így nem csupán adaptáció, inkább kísérő alkotás. De az Amerikai psycho filmváltozata is tetszett, holott iszonyú nehéz film formátumban bemutatni azt a hosszan felépülő őrületet, ami ott megy, a filmnek mégis elég pontosan sikerült.

Please reload