Shelfie-sorozat: Dániel András könyvespolca

06/09/2016

Ha szereted az abszurdot és a nyelvjátékokat, azt, amikor egy szöveg nem feltétlenül a történet izgalmaival akar lekötni, hanem inkább a mesélés módjával, azzal, hogy lubickol önmaga világában és random, válogatás nélkül ontja magából az ökörségeket, meglepetéseket, akkor talán többet kellene gyerekkönyvet olvasnod. Dániel András gyerekkönyvei olyanok, amelyekből nem lehet kinőni: létezik egy ilyen kategória, a kétfedeles könyvek csoportja, ide tartoznak Neil Gaiman képeskönyvei, Roald Dahl kisregényei és mondjuk Lewis Carroll Alice-történetei is, de András mégsem hasonlítható egyikükhöz sem. Képzeletben gyűjtsd össze az összes gyerekkori társasjátékod, a legfurább testfelépítésű plüsslényeidet, az idióta vicceket, amelyektől úgy nevettél, hogy kifolyt az orrodból a kóla, minden félreértett mondatot és félálomban vizionált nonszensz történetet, és aztán képzeld hozzá mindehhez, hogy egy művelt, kifinomult ízlésű és még szomorkás időszakaiban is nagyon szórakoztató valaki oldalakat tölt meg ezzel a sok és sokat jelentő emlékkel, de elrejt közben még egy csomó-csomó, kirobbanó meglepetést is. Na ilyen érzés olvasni a Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém)-könyveket, a Kufli-sorozatot és a Mit keresett Jakab az ágyam alatt? című remekművet (amelyeket, tegyük hozzá, nem csak ír, hanem illusztrál is). Szóval ess nekik, és ha végeztél, akkor várd velünk együtt, mikor kezd vajon YA– vagy felnőtt szövegeket írni... (Felnőtt festményei és grafikái már vannak: 1994 óta több kiállításon is szerepeltek a művei, ezekből néhányat bemutatunk majd a shelfie-k után!)

 

De előbb itt egy fotó András egyik rumlis polcáról:

 

Melyik az a három könyv, ami megváltoztatta az életed?

„Életet megváltoztató" olvasmányélményei talán inkább fiatalabb korában vannak az embernek, nekem is ilyenek jutnak az eszembe.

 

1. Talán az egyik első ilyen könyv a Pinocchio egy múlt század eleji, Tuskó Matyi címmel megjelent magyar kiadása. Emlékszem, ijesztő, sötétkék-fekete borítója volt, ami hangulatában megelőlegezte a lenyűgözően baljós atmoszférájú illusztrácókat. Ezeket, mint utóbb megtudtam, egy firenzei grafikus, bizonyos Carlo Chiostri készítette az 1901-es olasz kiadáshoz. Kisgyerekként rengeteget nézegettem ezt a könyvet, aminek komor világa, attól tartok, kitörölhetetlen nyomot hagyott az ízlésemen.

 Tényleg nyomasztóak kicsit ezek az illusztrációk!

 

2. Kamaszként valahogy kezembe került H. C. Artmann How much, szivi? című, nyolcvanas években megjelent válogatott prózakötete. Az osztrák költőnek talán ez az egyetlen magyarul megjelent könyve, tele furcsa műfaji- és stílusjátékokkal. Nem tudom, milyen lehet az eredeti, de az Oravecz Imre és Tandori Dezső fordította szövegek akkor nagy hatással voltak rám.

 

3. Harmadiknak talán Bruno Schulz Apám tűzoltó lesz című, Kerényi Grácia által fordított és válogatott könyvét mondanám, amit annak idején egy bölcsész lánytól próbáltam (sikertelenül) eltulajdonítani – de mégsem ezt mondom, hanem Esterházy Péter Termelési regényét, amely könyv először forgatta fel a szöveggel és az olvasással kapcsolatos addigi elképzeléseimet. Szintén még kamaszkor, de már kifelé belőle.

 

Így mondtam három helyett négyet, nagy cselesen :)

 

Melyik könyvednek van a legszívszorítóbb története?

Nem szeretem ezeket a legeket. Minden legnél van egy legebb. Az elmúlt évekből Dragomán György A fehér királya W. G. Sebald Austerlitz című regénye jut elsőre eszembe.

 

Melyik halott íróval találkoznál legszívesebben, és hová beszélnéd meg vele a találkozót?

El tudnék képzelni egy találkozót Cervantes-szel a 16 századi Spanyolországban, vagy, hogy Délen maradjunk, tenni egy képzeletbeli sétát Kavafisszal az általa is már csak elképzelt, régen volt Alexandriában. Vagy egy másikat Robert Walserrel a svájci hegyekben. Ha a tengeren túl, akkor talán piálni egyet Brautigan-nel egy pisztrángos patak partján – bár a horgászást ráhagynám.

 

Ha elutaznál néhány hétre nyaralni bármelyik regény világába, hová mennél legszívesebben?

Ahogy most belegondolok, a legtöbb számomra fontos könyv többsége valami kellemetlen, veszélyes vagy csak simán ronda helyen játszódik. Úgyhogy nem is tudom... Ha tényleg nyaralás volna a cél, akkor talán valamelyik Jorge Amado regény kicsit lepat tant, de napfényes, ötvenes évekbeli Bahiája megfelelő lehet.

 

András mondja a polcairól:

"Könyveim – amelyek közé már szüleim, sőt nagyszüleim könyvei is jócskán odakeveredtek – szerteszét vannak, különféle lakásokban. A fontosabbak azért mindig velem tartottak. Most – kevésbé, sőt egyáltalán nem fontosak társaságában – lakásunk különféle pontjain borítanak be polcokat, képeznek egyre növekvő tornyokat és kupacokat különféle vízszintes felületeken. Én meg időről időre erős fogadalmat teszek, hogy végre rendet vágok ebben a növekvő könyvkáoszban. A képek tanúsága szerint e fogadalmat még nem sikerült teljesítenem..."

És néhány ígért kép a múltból:

 

 

 

 

 

 

 

 

Please reload