A diszlexiás, a dadogós és a kiközösített stréber – avagy három menő író

06/20/2016

Gondoltad volna, hogy a lehengerlő és kirobbanóan magabiztos Bella Thorne-t a suliban rendszeresen zaklatták, és pszichológushoz kellett járnia? Vagy hogy Derek Landy, az egyik legviccesebb YA-író, akinek a kritikusok mindig a pörgő párbeszédeit dicsérik, kamaszként alig tudott megszólalni társaságban, mert dadogott? És hogy még a gyönyörű, okos és szórakoztató Holly Smale is gáznak érezte magát tizenévesen, és konkrétan nulla barátja volt középiskolában? (Hát ha bármelyiket is tudtad volna, akkor tuti nem azért, mert rájuk van írva, hanem mert már olvastad valahol a történeteiket, haha!)

Bella Thorne (akinek első regénye hamarosan megjelenik magyarul, Steiner Kristóf fordításában és a Menő Könyvek gondozásában) ma sem szereti, ha valaki méhkirálynőként viselkedik körülötte, és igyekszik távol tartani magát minden olyan csajtól, aki lekezelő és gonosz. “A bullyingot nagyon komolyan kell venni, nem tekinthetünk rá úgy, mint a kamaszkor természetes velejárójára” – nyilatkozta egyszer, majd egy másik interjúban arról is részletesen mesélt, hogy van egy olyan lány Hollywoodban, aki igyekszik mindenkinek keresztbe tenni, merő szórakozásból. Bár nem árulta el a bajos csaj nevét, mégis jó, hogy botrányhangulatot indított: így talán visszavesz majd az illető. Egyébként Bella regényében is fontos szerepet kapnak a középiskolás élményei: a hősnője, Autumn Falls nehezen tud beilleszkedni, mert az apja halála miatt jóval komolyabb és komorabb az osztálytársainál és diszlexiával is küzd – de ahogy Bella, ő is összeszedi majd magát, és a nehéz évek után elnyeri méltó jutalmát (például egy rakás őrült és jó fej barátot).

Derek Landy, aki Skrupulus Fondor, a csontváz nyomozó kalandjaival lett világhírű (a spin-offokkal és a novellagyűjteményekkel együtt már 11 résznél tart a sorozat, a második rész ősszel érkezik magyarul!), szintén nyíltan beszél arról, milyen nehéz volt számára a kamaszkor: igazi kocka volt, kicsit túlsúlyos, nagy horror- és képregényfan, a szülei ráadásul egy tanyán éltek, és szegény Derek olyan zavarban volt társaságban, hogy dadogott. Erről mesélt is egy interjúban: “Amikor megszólaltam, mindenki furcsán nézett rám, a gyerekek kinevettek, mert nem tudták, miért beszélek dadogva. Annyira irigyeltem a többieket, akik folyékonyan dumáltak, miközben én csak álltam ott köztük, vártam, hogy szóhoz jussak, hogy bedobjak valami vicces fordulatot, de a kérdéseikre adott válaszaim a mellkasomba szorultak. A megrekedt szavak eleinte még fickándoztak, keresték a formát, de egy idő után feladták a küzdelmet, én pedig egyre gyávább lettem, végül kerülni kezdtem a beszélgetéseket.” Ebben a termékeny csöndben született meg aztán Skrupulus Fondor figurája, aki az egyik legszellemesebb és legfrappánsabban fogalmazó regényhős: a párbeszédei nyomozótársával, a tizenéves Stephanie-val olyan szórakoztatóak, hogy világszerte fiúk és lányok százezreit tettek Landy-rajongóvá. Derek ma már szeret utazni, élvezi a könyvbemutatókat, sőt, azt mondja, az olvasókkal való találkozások jelentik számára a munka legjobb részét.

Holly Smale sztorija is elképesztő: egy kis angol városban, Welwynben nőtt fel, ahol (nem túlzunk) egy barátja sem volt. Vörös hajú, sovány, könyvmoly lányként semmi érdekeset nem láttak benne a többiek, ő pedig annyira imádott olvasni, hogy igazából nem is bánta, ha kimarad a többiek életéből (csak ne piszkálták volna emiatt). Aztán 14 évesen felfedezték London utcáin és modellmunkát ajánlottak neki: az elkövetkezendő évei így a fotózásokról, bemutatókról és utazásokról szóltak, de később visszatalált a gyökereihez, és úgy döntött, inkább könyveket szeretne írni. A Geek Girl-sorozata főhőse, Harriet Manners természetesen több ponton is hasonlít rá, azzal a különbséggel, tette hozzá Holly egy oxfordi pódiumbeszélgetésen, hogy Harrietnek voltak barátai. Az írás végül segített Holly-nak magabiztosabbá válni, felfedezni és megszeretni az erősségeit, és ma már rengeteg olyan ember veszi körül, aki értékeli őt. És mit gondol azokról, akik a gimiben még piszkálták? “Nemrég láttam őket: még mindig Welwyben élnek, meghíztak és megkeseredtek. Igaz, a kamaszéveim rémesek voltak, de azt hiszem, én jobban jártam!”

 

 

Please reload