Meglepetés: augusztusban jön az új Menő Könyv!

06/22/2016

Nagyon sokat gondolkodtunk azon, hogy ezt a könyvet kinek is ajánljuk: a 11-12 éveseknek, akik a kamaszkor küszöbén épp a helyüket keresik a világban, vagy inkább idősebbeknek, mondjuk 14-18 közöttieknek, akik nagyon jól tudják már, milyen rémálom a gimis hétköznapok valósága. Mert Maria T. Lennon sorozatának első kötete, az Egy középső gyerek vallomásai ugyan egy 12 éves lányról szól, na de ez a csaj, Charlie nem pont egy édes, aranyos kislány.

 Így fest a regény amerikai borítója

 

És nem is az a rosszcsont, aki cukin problémás: hanem egy tényleg nagyszájú, sokszor igazságtalan, gonosz és előítéletes lány, aki mindemellett (sajnos?) mégis csak szórakoztató (valahogy úgy, mint Blair Waldorf a Gossip Girlben vagy Chanel a Sikolykirálynőkben). Szóval egy olyan karakter, aki a 14 felettieket is tutira érdekelni fogja. 

 Ne mondd, hogy nem hiányzott már egy ilyen főhős! 

 

A történet tehát egy elég problémás, Los Angelesben élő lányról szól, akit ez előző suliból azért rúgtak ki, mert hashajtót tett a menzába, és ezzel kikésztette az egész sulit: most mentegethetnénk, hogy valójában csak egyetlen egy csajjal akart kiszúrni (aki ráadásul meg is érdemelte volna, mert lenyúlta Charilie legjobb barátnőjét), de aztán kicsit kicsúszott a dolgok irányítása Charlie kezéből… Na mindegy, a család úgyis költözni akart, mert Charlie apja szuper melót kapott Los Angelesben (a híres bűvész, Houdini birtokát kell felújítania), szóval kezdődhez az új élet, igaz, egy pszichológus mellett, aki furcsa feladattal bízza meg a divatmániás, nagyszájú és magabiztos Charlie-t: először is kerülje az úgynevezett menő csajokat (a gazdag, népszerű és felszínes méhkirálynőket) akik miatt mindig bajba sodródik.

 Chanel, az egyik kedvenc (enyhén pszichopata) méhkirálynőnk

 

De ez nem minden: arra is megkéri a pszichológusa, hogy életében először barátkozzon össze a legtöbbet piszkált lánnyal. Ha ezt a küldetést teljesíti, nem kell többé dilidokihoz járnia. Nem is hangzik annyira nehéz feladatnak, mi? De aztán Charlie megismeri az új suli leggázabb csaját, Fingós Martát, aki nem fürdik túl gyakran, ezeréves rongyokban jár, a haja mindig zsíros és ráadásul sztártornásznak érzi magát. Charlie tudja jól, hogy ha tényleg vele fog barátkozni, akkor elvágja magát az egész Beverly Hills-i elittől. Úgyhogy csal: titokban igenis a legmenőbb lányok klikkjéhez csapódik, de ahogy egyre jobban megismeri Martát, rájön, hogy sokkal érdekesebb és szórakoztatóbb, mint az üresfejű és uncsi menő csajok. Nyugi: bár a regény erősen bullying-ellenes, Charlie teljesen nem fog megváltozni ("megjavulni"), talán majd a folytatásban... de reméljük, akkor sem teljesen!

Ó, igen: Bajos csajok-fanoknak kötelező ez a könyv!

 

A szerző, Maria T. Lennon maga is rengeteget költözött: Santa Barbarában született, Svájcban járt középiskolába, Londonban diplomázott és Olaszországban majd Franciaországban is dolgozott: ma pedig Los Angelesban lakik.

 A szerző, Maria T. Lennon

 

Szóval tudja jól, milyen az, amikor új életet kell kezdenie az emebrnek – sőt, bevallotta, hogy őt is rúgták már ki suliból, nem is egyből, mert, hm… elég eleven csaj volt. Szóval számítson arra mindenki, hogy Charlie figurája tényleg elég vad, szókimondó és nem is túl kedves (vagyis pont az az karakter, akit mindenki imád utálni).

 

Csak három idézetet mutatnánk be tőle, hogy értsétek, miről beszélünk…

 

„Olvastam valami gyerekről, aki viccből hashajtót tett a menzakajába egy Des Moines-i suliban és kirúgták érte. Tök poén, nem? És totál ártalmatlan is. Ráadásul Miamiban voltunk, ahol az emberek általában nagy összegeket fizetnek azért, hogy naponta ilyesmit csináljanak velük.”

„Marta leparkolta a kopott hamupipőkés gurulós bőröndjét és leült az első sorba. Aztán hátrafordult és egyenesen a szemembe nézett. Be kell valanom, hányingerem lett. És nem azért, mert a fogai olyan sárga árnyalatúak voltak, amilyet én még csak vajas popcornon láttam, vagy mert a hosszú körmei olyan mocskosak voltak. Nem. Azért, mert rájöttem, hogy ha tényleg megteszem, amit tennem kell ahhoz, hogy megszabaduljak Dr. Scales kanapéjától, akkor a hátralévő napjaimon ezzel a lánnyal fogok együtt ebédelni.”

„Penelope ekkor rohant le a lépcsőn, egy olyan szettben, amit én két szóval tudnék jellemezni: Anna Frank. Egy sötét, szomorú kezeslábast viselt – elég is ha ennyit mondok, igaz? A hosszú, jelentéktelen szőke haját két oldalt befonta, az arca pedig fakó volt a négy fal között töltött nyártól. Szegény Pen. Hogy is érzékeltethetném a problémáit: ha azt mondom, hogy az utca túloldaláról is látszik a bajsza, akkor érthető voltam? A lábán olyan hosszú a szőr, hogy a legyek simán meg tudnának telepedni rajta. Ennyire szörnyű volt a helyzete. Korábban hagytam volna, hogy így menjen el itthonról, de most más volt a helyzet, úgyhogy felajánlottam a segítségemet.

– Hű, Pen, az a kezeslábas... – hogyan fogalmazzak, hogy ne legyek sértő? – én nem venném föl.

– Szerintem cuki – vágta rá anya. – A kezeslábasok most divatosak.

– Igen – faltam be a maradék szalonnát. – Észak-Koreában.”

 

Na most már ti is imádjátok ezt a kis szemetet, mi? Augusztus végén jön a könyv!

Please reload