Egy olvasó lány és a baltával szabott arcú könyves pasik esete

08/02/2016

“Aztán hirtelen, de nagyon gyöngéden hozzásimította hideg arcát a nyakam tövében lévő gödröcskéhez. Akkor sem bírtam volna moccanni, ha akartam volna. Hallgattam Edward egyenletes lélegzetét, néztem, ahogy a napsugár és szél játszik bronzszínű hajával, amely a legemberibb volt rajta.” Bronzszínű haj? Most komolyan? Még valami borostyán szemek is rémlenek a Twilightból, a csillogó bőrről nem is beszélve…

Szerintem minden lánynak az életében van olyan könyves karakter, ami előhozza belőle a szerelmes fangirlt. Sokaknak ez egy tipikus álompasi, jómodorral, tökéletes arccal és testtel, nekem viszont ennél elborultabb az ízlésem.

 

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy a való életben sem a kimondottan gyönyörű és hibátlan fiúk dobogtatják (mondjuk ezt a szót illene múlt időben írnom) meg a szívemet. A könyves karakterekben meg az a jó, hogy olyan külsőt képzelünk nekik, amilyet csak szeretnénk. Mondjuk a bronzszínű hajtól meg a borostyán szemektől továbbra sem tudok elvonatkoztatni, és brrr.

 

Mr. Rochester

Pont akkor olvastam a Jane Eyre-t, amikor sokadszor is ráébredtem, hogy szeretem a tökéletlen, kevésbé szép férfiarcot. Amennyire nem hat meg Mr. Darcy hűvösen visszafogott viselkedése, Mr. Rochester annyira levesz a lábamról, ő sokkal kevésbé erőltetett. Ilyen egy igazi morcos várúr! Ráadásul az ízlése a nők terén sem felszínes.

 

“– Csúf vagyok, Jane?

– Nagyon. Mindig is az volt.”

 

Heathcliff

Oké, az Üvöltő szelek férfi főhőse végképp nem egy álompasi, és nem csak a külsőt tekintve, a lelkivilága sem épp vonzó. Mégis van benne valami, legalábbis ezt gondoltam, amikor a rosszfiús korszakomat éltem… szóval van benne valami, illetve a közte és a Catherine közötti kötelékben, amit akkoriban nagyon irigyeltem. Most nézzétek ezt:

 

“Olyasvalami ez, amit nem tudok megmagyarázni.

De bizonyára te is sejted, mint mindenki, hogy van

vagy kell még lennie valakinek rajtad kívül,

akiben te is benne vagy még. Mivégre teremtettem volna,

ha egész valómat magába foglalná az, amit itt látsz?

Nagy fájdalmaim ez életben Heathcliff fájdalmai voltak;

figyeltem és átéreztem őket, kezdettől fogva.

életem nagy értelme: ő. Ha mindenki más elpusztulna,

és csak ő maradna életben: általa tovább élnék én is!

De ha mindenki megmaradna, csak ő pusztulna el,

az egész világ idegen lenne számomra,

nem érezném magam többé részesének.”

 

Jericho Barrons

A kamaszkoron már jócskán túl voltam, amikor a Tündérkrónikák veszélyesen karizmatikus férfiállatjával összehozott az élet. Azóta sem találkoztam hasonlóval, és nekem ő A Könyves Férfi Karakter. A maga nem feltétlenül jóképűségében halálosan vonzó, a modora kissé nyers és régimódi, emellett egy hatalmas könyvesbolt tulajdonosa. Olyan hihetetlenül valósnak tűnő kép alakult ki a fejemben, hogy nem vagyok hajlandó egy, az interneten terjengő képet sem beszúrni róla. #fangirlmodeON

 

“Jericho Barronst nem tudtam elképzelni gyerekként,

ahogy megmosakodva, szépen megfésülködve, uzsonnásdobozzal

a kezében iskolába megy. Biztos valami természeti kataklizma során született, nem anya hozta a világra.”

 

Cormoran Strike

Azok közé tartozom, akiket J.K. Rowling felnőttkönyvei jobban lenyűgöznek, mint a Harry Potter. Amikor megismerkedtem az álnéven írt krimisorozatával, illetve azon belül is Cormorannel, tudtam, hogy jóban leszünk, és hogy majd egy kicsit féltékeny leszek Robinra, amiért egy ilyen pasas a főnöke. Pedig aztán Cormoran minden, csak nem szexi. A fejemben mégis az, már csak arra vagyok igazán kíváncsi, hogy ki fogja alakítani a sorozatban, amit elvileg hamarosan forgatni kezdenek.

 

“– Matt, de komolyan, ha látnád, hogy néz ki…

hatalmas, és olyan arca van, mint valami szétvert bokszolónak.

A legtávolabbról sem vonzó, biztos vagyok benne,

hogy elmúlt már negyven, és… – lázasan kereste,

mi rosszat mondhatna még el Strike külleméről

– olyan a haja, mint a fanszőr!”


 

Please reload