Vissza a suliba 2. – Öt tipp a kötelező olvasmányokhoz

Van néhány olyan kötelező olvasmány, amely még a könyvmolyokon is kifog. Mindig találunk valamilyen okot arra, miért nem tudjuk ma elkezdeni, pedig lassan vége a nyári szünetnek, nem ártana belehúzni... Íme 5 tipp arra, hogyan birkózzunk meg a kötelezőkkel:

Mérd fel a listát!

Írd össze, miket kell elolvasnod a tanévben! A listád álljon három oszlopból: a mű címe, terjedelme és egy oszlopot hagyj annak is, hogy honnan tudod összeszedni. Tehát írd fel magadnak, hogy hány oldalas vagy hány felvonásból áll (ha drámáról van szó). Végül érdemes utánanézni annak, hogy melyiket honnan tudod beszerezni. A legtöbbjüket megtalálhatod a Magyar Elektronikus Könyvtáron. A lényeg, hogy tudd, melyikért kell rohangálnod a könyvtárba, és melyiket tudod online elolvasni.

Rendezd az erőviszonyokat!

Kezdj el olvasni egy kötelezőt vagy akár egy szakszöveget! Mérd fel, hány oldalt tudsz elolvasni (amit nem a saját szórakozásodra teszel) anélkül, hogy az leterhelne.

Alakíts ki sorrendet!

Azt is jó tudni, hogy mivel fogsz kezdeni. Akár nekieshetsz úgy is, ahogy épp a listádon állnak a művek, én viszont nagyon szeretek tematikusan besorolni és rendszerezni mindent. Felállíthatod a sorrendet úgy is, hogy az igazodjon a tantervhez, akár téma szerint is. Előnyös, ha egy nagyobb lélegzetvételű olvasmányt egy könnyed követ, például egy Jókai Mór regényt egy vers.

Vésd kőbe!

Na jó, ha nem lenne kéznél kőtábla, használhatod a sima naptáradat is vagy egy jegyzettömböt. Írd fel, hogy melyik nap melyik olvasmányt kell elkezdened, illetve azt is, hogy azt mikor kell befejezned. Én ennek egy kissé betegesebb módját alkalmazom: napra pontosan lebontottam, hogy miből mennyi oldalt/fejezetet kell elolvasnom. A lényeg, hogy tűzz ki célokat!

Olvass okosan!

Nem sokat ér mindez, ha az ember csupán végignyálazza az oldalakat. Ha valamit nem értesz, nézz utána! Olvass hozzá cikkeket, elemzéseket és tanulmányokat! Ez nemcsak a lexikális tudást fejleszti, hanem megismerhetsz több (a tankönyvtől eltérő) álláspontot is az adott műről. És ez sokszor érdekesebb, mint ami az uncsi tankönyvben van – végül is nem az a lényege a kötelezőknek, hogy az elolvasásával teljesítsünk egy feladatot, hanem az, hogy tényleg többek legyünk tőlük.