Vegyük komolyan a mentális betegségeket - 6 könyv a témában

09/12/2016

Épp ma gondolkoztam azon, hogy miért van az, hogy egy torokfájás miatt kivehet az ember pár nap szabadságot, viszont nem telefonálhatok oda a főnökömnek, hogy figyelj, ma elhatalmasodott rajtam a melankólia, rohadtul nincs kedvem emberek közé menni. Pedig torokfájással könnyebben tudok dolgozni. Ha olyan szerencsés vagy, hogy soha nem kerültél közeli kapcsolatba bármelyik mentális betegséggel, akkor azért, ha pedig nem lennél ilyen szerencsés, akkor meg azért érdemes néha olyan könyveket olvasni, amelyek a különböző mentális problémákkal foglalkoznak.

Így egyrészt megértheted, hogy a lelki mélyrepülések is lehetnek olyan súlyosak, mint egy fizikai betegség, másrészt láthatod, hogy mások miként élik meg ezt az állapotot, vagy hogyan kezelik a környezetükben élő beteg embereket.

Jodi Picoult: Házirend

Emlékszem, akkor olvastam ezt a regényt, amikor tömbösítve néztük a The Big Bang Theory-t, a sorozatot, amelynek az egyik főszereplője szintén Asperger-szindrómás. A sorozatban persze ez csupa vicces szituációt szül, de a könyv a betegség árnyoldalát mutatja meg, azt, hogy mennyire nehéz tisztán kommunikálni időnként egy Asperger-szindrómás személlyel, az árnyalt beszélgetésekről meg nem is beszélve. A helyzet pedig végképp nem egyszerű, ha az illető gyilkossági ügybe keveredik.

Szintén ezzel a betegséggel foglalkozik A Rosie projekt, illetve A Rosie update, csak azokban jóval humorosabb szituációkat vonultat fel a szerző.

 

Nathan Filer: A zuhanás sokkja

Ha nincs a fülszöveg, nem jöttem volna rá, hogy a főhős tudathasadásos állapotba került egy gyerekkori trauma illetve az azt kísérő bűntudat hatására. Persze, sokat nem tudok erről a betegségről, csak annyit, amennyit úgy általában mindenki, miután megnézte az Egy csodálatos elmét. A szerző tíz évig dolgozott egy pszichiátrián ápolóként, ezáltal sikerült belehelyezkednie egy skizofrén fiú fejébe, akinek dühkitörések és hallucinációk “gazdagítják” az életét.

 

Sylvia Plath: Az üvegbura

Az egyik kedvencem, de csak akkor olvasd el, ha nagyon jó kedved van, és nem bánod, ha ez egy kicsit elmúlik. A depresszió pillanatok alatt megváltoztatja az ember életét, minden előjel nélkül képes megérkezni, ez derül ki a szerző önéletrajzi ihletésű regényéből. Bár a könyv a gyógyulás folyamatát is bemutatja, a történet különösen intenzív annak tükrében, hogy Sylvia Plath a mű megjelenésének évében öngyilkos lett. Egyébként gondoltátok volna, hogy a híres mondat, a “Nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás” ebből a regényből származik?

S. J. Watson: Amnézia

A körömrágósan izgalmas és gondolkodásra sarkalló regény főhőse minden reggel emlékek nélkül ébred, aztán a férje minden egyes nap elmondja neki, hogy egy régi baleset miatt az amnéziának ennek a különös válfajában szenved. Közben a pszichiátere azt javasolja neki, hogy írjon naplót a visszatérő emlékeiről, hátha akkor kiderül, mi történt vele azon a végzetes éjszakán, amikor elveszítette az emlékezőképességét. A könyvből film is készült Nicole Kidman főszereplésével, de szerintem inkább olvassátok el, nagyon izgalmas!

 

Sophie Kinsella: Hová lett Audrey?

Pánikbetegség Modern Family-módra. Talán egy picit túltolják benne a vicceskedést, illetve nekem fura az is, ahogyan a főhős gyógyul, de mindenképpen szórakoztató ifjúsági regény, sok-sok Starbucks-kontenttel.

 

Daniel Keyes : Szép álmokat, Billy!

Daniel Keyes mestere a pszicho-regényeknek, nyilván mindenki ismeri a Virágot Algernonnak című könyvét vagy Az ötödik Sally-t. A Billy Milligan háborúit (a Szép álmokat, Billy folytatása) még általános iskolában ajánlotta az egyik tanárom, és döbbenten olvastam végig a történetet, amelyben a főhősnek (ha jól emlékszem ), 24 különböző személyisége van, melyek közül valamelyik kifejezetten erőszakos, így súlyos bűncselekmények elkövetésével vádolják. Hihetetlen, ahogyan megelevenednek a homlokegyenest eltérő személyiségek a lapokon, nagyon ajánlom.

Még tudnám folytatni a sort egy rakat regénnyel, amelyikben a főhősnek két személyisége van, és erre csak a végén jövünk rá (meg ő is), de nyilván nem fogok nektek spoilerezni, mondjuk nekem már kicsit uncsi, hogy egy rakat thrillernek ez a megoldása, szerencsére egy ideje nem futottam bele ilyen befejezésbe.

 

Please reload