6 író, aki öltöztetős babává változott

09/22/2016

Ne mondd, hogy te gyerekként nem szeretted a papírból kivágható emberkéket, akiknek tetszés szerint lehetett változtatni a ruháját, kalapját, sőt, volt, amelyikhez még kiegészítők is jártak: háziállatok, hajkefék, vagy épp fegyverek. Emlékszem, még én is csináltam ilyet, igaz, nem magamnak, hanem a húgomnak (khm, na jó, azért én is elvoltam vele, míg rajzoltam): a kedvenc sorozataink szereplőit rajzoltam meg, és mindenkinek hatalmas gardróbja volt – persze papírból. De most nem Jessica Wakefield, Hélène Girard és Dylan McKay következik, hanem néhány író, akiknek papírbaba verziói nagyon népszerűek a neten (és előre szólunk: sajnos a Sylvia Plath-babáknak, amelyekhez karton sütők is járnak, az utolsó darabjuk is elfogyott!)

 

Virginia Woolf – az ikonikus, Bloomsbury-negyedbeli lakása helyett a kensingtoni szülőházával, a Mrs Dalloway egyik példányával, és egy üveg vörösborral kapható. A fekete árnyékokat pedig lehet váltogatni az ablakban!

Franz Kafka – Mivel a ruhái nem voltak túl változatosak, a baba mellé stílszerűen egy bogárjelmez jár, amivel el is lehet játszani Az átváltozás főbb jeleneteit. És ott a nagy halom iromány is, amit, kérése ellenére a barátja, Max Brod nem semmisített meg!

Emily Dickinson – a kegyetlenül fájó és ridegen szép verseiről híres amerikai költő babájához jár a 19. századi egyedülálló nő minden kelléke: macska, penna, könyv, és persze egy kendő meg egy kalap arra a kevés alkalomra való tekintettel, amikor kimozdul az ember lánya a négy fal közül.

Ernest Hamingway – ez nem is papírbaba, hanem akciófigura férfiaknak, hiszen a kőmacsó Hemingway-ről van szó, aki vadászott, a háborúból tudósított és bokszolt is. Ja, és imádta a pihe-puha cicákat!

Jane Austen – iszonyú vicces, hogy az esküvőre való készülődés ennek a babának a fő témája (ahogy Jane regényeinek is), miközben a resting bitch tekintet és a tény, hogy az író maga sosem ment férjhez, hanem keményen ellenállt a patriarchális szokásoknak, az egész babát ironikus idézőjelbe teszi.

Sylvia Plath – a glamúros ruha, amiben a csilivili, üres bulikat járta, az írógép, amibe kapaszkodni lehet – és a rémisztő gázsütő, amivel Sylvia pontot tett a szenvedései végére. Nem olyan vicces: de ki mondta, hogy a babázás, a játék mindig a szórakozásról szól?

 

Please reload