Shelfie-sorozat: Fiala Borcsa könyvespolca


Tetkók, család, feminizmus – talán ez a három szó jut eszébe a legtöbb embernek, ha Fiala Borcsa nevét hallja. Meg persze a humora, ami legtöbbször karcos, önironikus, és a harcos lendülete, amivel a szexista sztereotípiák ellen küzd. A WMN-en publikált cikkeiből tudjuk, hogy szereti a sört, imád enni (na jó, előtte főzni-sütni is), gyengéi a szakállas és a szemüveges pasik, és legszívesebben Szicíliában élné le az életét – és bármiről is ír, mindig szórakoztató, és mindig ott lüktet a sorok mögött a kamaszos lelkesedése, amit, szerencsére, nem lehet kinőni, ha ilyen alkat az ember.

A nívós online magazin főszerkesztő-helyettesének első könyve már kapható, ráadásul nálunk, a Menő Könyveknél jelent meg, úgyhogy nagyon büszkék vagyunk! Persze nem volt kérdés, hogy készítünk-e vele shelfie-interjút: és milyen jól tettük, mert enélkül nem tudtuk volna meg, hogy mennyire imádja a gonosz női könyvszereplőket!

Három regény, ami megváltoztatta az életemet:

Lázár Ervin Szegény Dzsoni és Árnikája a bibliám, szentül hiszem, hogy nincs olyan élethelyzet, amire ne lehetne benne megtalálni a választ. Roald Dahl Boszorkányok című könyve magán viseli az összes olyan vonást, amit imádok az ifjúsági könyvekben: izgalmas fordulatok, abszurd humor, kicsit ijesztő hangulat, szuper gonosz nőszemélyek és egy bölcs nagymama. Végül Toni Morrison Szerelme. Amikor először olvastam, csak a végén sírtam, harmadszorra azt hiszem már a legelejétől végigbömböltem az egészet.

A kedvenc lány/női és kedvenc fiú/férfi szereplőm:

Kedvenc lány: Jeannette Walls az Üvegpalota írója és főszereplője, vagy Hugi a Mózes egy, huszonkettőből. Kedvenc pasik: Adrian Mole és Atticus Finch a Ne bántsátok a feketerigót!-ból

Ha egy hetet eltölthetnék bármelyik regény világában, ezt választanám:

A Végtelen történet lenne az. És rögtön az első nap elintézném a Kislány Királynőnél, hogy ne járjon le egy röpke hét alatt a kalandom.

Az író, aki már ugyan meghalt, de attól még szívesen leülnék vele inni valamit:

Úristen, már a lehetőség gondolatába is beleborzongtam! Hát egyértelműen Hrabal. Te jó ég, mekkorákat söröznénk az Aranytigrisben! És ha nem lennék utána piszok másnapos (valószínűleg de), akkor utána boldogan bedobnék pár whiskey-t Gerald Durrell-lel, a vadon kellős közepén, egy sátorban.