Interjú Ádám Laurával, az írópályázatunk nyertesével

A Menő Könyvek kiadó első íróversenyére, a Menő a szöveged?-re nagyon sok pályamű érkezett (összesen negyvenkilenc!), és napokon, heteken át olvastunk, vitáztunk, szavaztunk, mire eldöntöttük, melyik is legyen a nyertes pályamű. A zsűrik a kamaszszerkesztőink közül kerültek ki, szóval a döntés abszolút a tizenéves olvasótábor ízlését tükrözik: ami azt jelenti, hogy a Szegeden élő, 17 éves, gimis

*Ádám Laura*

nagyon büszke lehet magára, mert a bírák úgy érzik, ő a generáció egyik legmarkánsabb hangja. Laura a Szívesen című regényéből küldött részletet, amelyet ITT el tudtok olvasni. A sztori egy szívbeteg lányról, Emmáról szól, aki már a harmadik műtétjére készül, és nagyon furcsa dolgok történnek vele a kórházban. Egy bűncselekmény tanúja lesz, de hiába beszél róla, nem hisz neki senki: arra fogják, hogy a túl sok gyógyszertől képzeleg.

(A cikkben szereplő összes kép illusztráció, forrás: Tumblr)

Már lassan maga sem tudja eldönteni, hol a határ álom és valóság közt, és hogy még bonyolultabb legyen az élete, felbukkan egy fiú is a kórházban, aki nem hajlandó leszállni róla. A regényben váltakozik a lány és a fiú szemszöge, és bár róla eddig kevés szó esett, azért a srác is érdekes karakter: félig finn, a neve Yksi és semmi kedve ahhoz, hogy a szívén frissen felfedezett lyuk miatt itt szenvedjen a kórteremben, amikor zenélnie kellene a haverjaival. Az egyetlen vigasza az, hogy itt van egy szimpatikus lány is, Emma, aki mondjuk mintha annyira nem örülne a közeledésének...

Mielőtt bárki vadul guglizni kezdené, hol lehet előrendelni a könyvet, szólunk, hogy a regény még nincs kész, Ádám Laura nagyban dolgozik még rajta. De helyettünk meséljen inkább ő, íme az interjúnk, amit tegnap készítettünk vele!

Mióta írsz, és mi volt az első történet, amibe belekezdtél?

Ha úgy vesszük, akkor már egész kiskorom óta „írok”. Mindig is szerettem meséket kitalálni. Viszont az első igazi regényes projektembe olyan 10-11 éves korom körül vághattam bele. A történet egy kóborló varázsmacskáról szólt volna és ez volt az első olyan, nagyobb formátumú írás, amelynek egy részét papírra is vetettem. Gyakran írok verseket is, már 9 éves korom óta.

Megmutattad már az írásaidat korábban valakinek?

Az írásaimat eddig csak a családomnak és pár barátnak mutattam meg. Általában szoktak is tetszeni nekik. Fő tanácsadóm a nagymamán, aki mindig ellát tanácsokkal és hamar kiszúrja a hibákat, legyen az logikai vagy a szóhasználattal kapcsolatos.

Hogyan született meg a Szívesen ötlete?

Igazából a történet jó része személyes tapasztalatra épül (mínusz a jóképű srác, sajnos!). Engem is műtöttek már egyszer-kétszer a szívemmel és a harmadik műtét előtt arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ezeket az élményeket megírnám, ifjúsági köntösben. Egyelőre nem szeretnék sok spoilert elárulni a regénnyel kapcsolatban, de az a cél, hogy összességében egy pozitív hangulatú történet legyen.

Ki a kedvenc magyar és külföldi íród?

Kedvenc magyar írónőm G. Szabó Judit, a Hárman a szekrény tetején-sorozat összes kötetét olvastam és imádtam. Ez az a sorozat, amelynek ha bármelyik részét leemelem a polcról, mindig meg tud nevettetni és fel tud vidítani. Kedvenc magyar könyveim még az Időfutár-sorozat, a Balla Adrienn-könyvek, az Ambrózy báró esetei és bármi Nógrádi Gábortól. Külföldieknél már sokkal nehezebb a választás. Az abszolút kedvenc Marissa Meyer Holdbéli-krónikák című sorozata, amelyben tündérmeséket helyeznek át egy jövőbeli sci-fi világba. Nagyon szeretem még Kerstin Gier Rubinvörös-trilógiáját, és természetesen nagy Harry Potter-rajongó vagyok.