A hét szerkesztője: Szántó Julianna

12/15/2016

Ami miatt rögtön úgy éreztük, hogy Julit fel kell vennünk a kamaszszerkesztőink sorába, az ez a néhány mondat volt, a pályaművéből: „Sokan azt hiszik ennyi idősen mindenkit csak a saját külseje érdekli meg szerelem, pedig ez nagyon távol áll a valóságtól. Persze van, akinek először húsz évesen jut eszébe, hogy kéne valamit kezdeni a jövőjével, de nagyon sokaknak tinédzserként is vannak értelmes gondolataik, amiket nem minden társaságban mernek megemlíteni, mert félnek, hogy nem értenék meg őket.“ Azonnal tudtuk, hogy Julival jókat fogunk majd dumálni, hogy lesz véleménye és hogy oda kell figyelnünk rá, mert ha megnyílik, akkor rengeteg értékes dolgot tud megosztani velünk. Igazunk lett: úgyhogy nagyon örülünk, hogy közénk tartozik! És amit még eddig nem mondtunk: először is hogy ma van a 16. szülinapja (Boldog szülinapot, Juli!), és hogy eszméletlenül vicces – de ez a válaszaiból is kiderül.


Ettől volt számodra különleges a 2016-os év: idén is szereztem nagyon sok új barátot, először utaztam külföldre a családom nélkül, bekerültem a Menő Könyvekhez (!!!), életemben először voltam tüntetni (a marihuána legalizálásáért :D ...Na, jó, igazából nem. Ennyire azért nem vagyok menő.), voltam az EB-n, a legjobb barátnőimmel indítottunk egy YouTube csatornát, és végre lett pasim (nem, dehogyis, de azért viccnek jó volt.:D)

 


A legjobb Menő-regény, amit idén olvastam: a Kegyetlen Szépség volt eddig idén a kedvencem, de még nincs vége az évnek és a Wink Poppy Midnight-ot még nem volt időm elolvasni, pedig az is nagyon szupernek tűnik.

 

Ha összebarátkozhatnék bármelyik regényhőssel, akkor velük szívesen bandáznék: hát, a Papírvárosokból Margóval biztos vagyok benne, hogy nagyon jó barátok lennénk, de John Green többi karakterével is akadna bőven közös témánk. Rajtuk kívül még a Harry Potter-ből Fred és George karaktere áll nagyon közel hozzám.

Ettől különleges a könyvespolcom: leginkább attól, hogy nem csak könyvek vannak rajta. Két polcon sorakoznak a könyveim (ezen kívül még a szobában szétszórva mindenhol van egy-két könyv, amiket lusta voltam visszarakni a helyükre…), a többi polcon pedig a rajzaimat és latin/német könyvekkel teli dobozokat tartok, valamint itt találhatóak össze-vissza azok a tankönyveim is, amikhez még életemben nem nyúltam hozzá (és nem is tervezem).

 

A könyv, amin legtöbbet bőgtem és nevettem: lehet, hogy nagyon ciki, de még sosem sírtam könyvön. Jó-jó, leszámítva a bioszkönyvet tz-re készülés közben, de azon meg nevetni nem volt semmi kedvem. Különben még ha egy könyv nagyon nagy hatással van rám, akkor is maximum ölelgetni szoktam. És igen, említették már, hogy furcsák az olvasási szokásaim. :D

Please reload