Olvass bele Joss Stirling Angel című regényébe!

Tudod, hogy kik a savantok? Szereted a vidám, akciódus, izgalmas de közben szerelmes történeteket? Akkor az Angelt imádni fogod!


Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.




Olvass bele itt: "Valaki megköszörülte mögöttem a torkát.

– Ha ez minden, Miss Campbell, akkor én magára hagynám. Mások is érkeztek, akiket még el kell igazítanom. – Szemét a mögöttem állóra vetette, és a mosolya máris vagy harminc fokkal melegebben sugárzott.

– Aha, köszönöm. – Lehajoltam a hegedűmért, ám azt már valaki felvette a földről, mielőtt elérhettem volna. Felegyenesedtem, és egy jégkék szempárral találtam szembe magam, amely egy napbarnított arcból meredt rám az aranyszín tüsifrizura alól.A szám megint gyorsabban járt, mint az agyam:

– Úristen! A srác ajka mosolyra kunkorodott, szája szegletében kétoldalt cuki ráncokat vetve.– Az azért nem. Csak Marcus Cohen.

Ebbe jól belesétáltam, mi?

– Úgy értettem… – Hogyan is? Annyira jó pasi vagy, hogy nem tudtam visszafogni magam?

Nem várta meg, hogy még jobban szénné égessem magam.

– Tessék: ez a tiéd, ugye? – A kezembe lökte a hangszeremet.

– Bocs, de sietek. Henry, jött valami üzenetem?

Henry – a recepciós lány – a szempilláit rebegtette az újonnan érkezőre. Még az ő hűvös profizmusa is secperc alatt felolvadt e sötétszőke istenség fanyar mosolyának hevétől.

– Ó, igen, Marcus. Margot Derkx keresett, és itt hagyta ezt neked. – Ezzel átnyújtott a fiúnak egy összehajtott papírt.

Marcus „Úristen” Cohen kihajtotta.

– Pazar. Viszlát később. – Ezzel elsietett. Még sosem láttam senkit, akin a SuperDry sapi, a hosszú ujjú szürke póló és kopott farmer ilyen jól nézett volna ki.

– Ez tényleg ő volt? – hebegtem, az arcomat legyezve. Henry is érezhette a fiú jelenlétének lélekmelegítő utóhatását, mert cinkosan rám mosolygott.

– Igen, Miss Campbell, ez MarcusCohen volt.

– Hívj Angelnek.

Henry csücsörített.

– Angel? Komolyan?

– Így hívnak.

Henry vállat vont.

– Hát, Angel, tartsd rajta a szemed! Komoly jövő áll előtte.

– Na ne mondd! – Meglehetősen sokszor találkoztam már a képével a zenei sajtóban, sőt, még egy fotóját is kivágtam, és odaillesztettem a többi srác mellé a hálószobámban, a Menőség Falára. – Abban az új bandában játszik, igaz?

– Igen, a Black Beltben. A Gifteddel turnéznak. Hárman vannak, és karácsonykor jött ki az első albumuk. Igazán kapósak a szakmában: nagyon nagy mázlink volt, hogy sikerült őket is leszerződtetni a Gifted mellé.

– Nagyon – értettem egyet.

Henry önkéntelenül is megeresztett egy baráti kuncogást.

– Hajjaj. Hívj csak Henrynek! Egyébként Henrietta.

– Még találkozunk, Henry.

A tárolóhelyiség felé vettem az irányt. Nagyon úgy tűnt, hogy a Willtől kapott küldetés csodálatos mellékes előnyökkel járhat. "

Joss Stirling: Angel (Menő Könyvek, 2017)

Fordította: Halmai Gergely