Olvass bele Joss Stirling Angel című regényébe!
Tudod, hogy kik a savantok? Szereted a vidám, akciódus, izgalmas de közben szerelmes történeteket? Akkor az Angelt imádni fogod!
Angel lobbanékony természetű. Nehezére esik palástolni azt a képességét, amellyel uralni tudja a vizet. Ám ahogy összetalálkozik a borongós, de jóképű Marcusszal egy nyári fesztiválon, ahol mindketten fellépnek, úgy érzi, mintha a hullámok őt is elsodornák: a fiú énekétől az ő lelke is dalra fakad. Kölcsönös vonzalmuk feltartóztathatatlanul tör előre, akár a dagály; ám Marcus bizalmatlansága Angel adottságával szemben még erősebbnek bizonyul. Hogy maradhatnak együtt, ha Marcus képtelen elfogadni Angel valódi énjét, és mit jelenthet ez kettejüknek? És ahogy a hurok egyre jobban szorul a savant közösség körül, legfőbb ideje eldönteni, hogy ki melyik oldalon áll. A nagysikerű Lélektársak-sorozat savantjainak szövevényes története ezzel az izgalmakkal és humorral átszőtt regénnyel folytatódik.

Olvass bele itt: "Valaki megköszörülte mögöttem a torkát.
– Ha ez minden, Miss Campbell, akkor én magára hagynám. Mások is érkeztek, akiket még el kell igazítanom. – Szemét a mögöttem állóra vetette, és a mosolya máris vagy harminc fokkal melegebben sugárzott.
– Aha, köszönöm. – Lehajoltam a hegedűmért, ám azt már valaki felvette a földről, mielőtt elérhettem volna. Felegyenesedtem, és egy jégkék szempárral találtam szembe magam, amely egy napbarnított arcból meredt rám az aranyszín tüsifrizura alól.A szám megint gyorsabban járt, mint az agyam:
– Úristen! A srác ajka mosolyra kunkorodott, szája szegletében kétoldalt cuki ráncokat vetve.– Az azért nem. Csak Marcus Cohen.
Ebbe jól belesétáltam, mi?
– Úgy értettem… – Hogyan is? Annyira jó pasi vagy, hogy nem tudtam visszafogni magam?
Nem várta meg, hogy még jobban szénné égessem magam.
– Tessék: ez a tiéd, ugye? – A kezembe lökte a hangszeremet.
– Bocs, de sietek. Henry, jött valami üzenetem?
Henry – a recepciós lány – a szempilláit rebegtette az újonnan érkezőre. Még az ő hűvös profizmusa is secperc alatt felolvadt e sötétszőke istenség fanyar mosolyának hevétől.
– Ó, igen, Marcus. Margot Derkx keresett, és itt hagyta ezt neked. – Ezzel átnyújtott a fiúnak egy összehajtott papírt.
Marcus „Úristen” Cohen kihajtotta.
– Pazar. Viszlát később. – Ezzel elsietett. Még sosem láttam senkit, akin a SuperDry sapi, a hosszú ujjú szürke póló és kopott farmer ilyen jól nézett volna ki.
– Ez tényleg ő volt? – hebegtem, az arcomat legyezve. Henry is érezhette a fiú jelenlétének lélekmelegítő utóhatását, mert cinkosan rám mosolygott.
– Igen, Miss Campbell, ez MarcusCohen volt.
– Hívj Angelnek.
Henry csücsörített.
– Angel? Komolyan?
– Így hívnak.
Henry vállat vont.
– Hát, Angel, tartsd rajta a szemed! Komoly jövő áll előtte.
– Na ne mondd! – Meglehetősen sokszor találkoztam már a képével a zenei sajtóban, sőt, még egy fotóját is kivágtam, és odaillesztettem a többi srác mellé a hálószobámban, a Menőség Falára. – Abban az új bandában játszik, igaz?
– Igen, a Black Beltben. A Gifteddel turnéznak. Hárman vannak, és karácsonykor jött ki az első albumuk. Igazán kapósak a szakmában: nagyon nagy mázlink volt, hogy sikerült őket is leszerződtetni a Gifted mellé.
– Nagyon – értettem egyet.
Henry önkéntelenül is megeresztett egy baráti kuncogást.
– Hajjaj. Hívj csak Henrynek! Egyébként Henrietta.
– Még találkozunk, Henry.
A tárolóhelyiség felé vettem az irányt. Nagyon úgy tűnt, hogy a Willtől kapott küldetés csodálatos mellékes előnyökkel járhat. "
Joss Stirling: Angel (Menő Könyvek, 2017)
Fordította: Halmai Gergely