"Remélem, a lányaim kevesebbet bénáznak majd a szerelemben, mint én." - interjú Nyáry Kris

Ma jelent meg Az első című antológia, amelyben 15 író 14 novellája olvasható, valamint egy igazán érdekfeszítő bevezető, amit Nyáry Krisztián írt. Őt Konyári Ildikó, a Menő Könyvek egyik kamaszszerkesztője kérdezte.

fotó: Galgóczy Németh Kristóf

Mi volt az első benyomásod a feladatról? Hogyan kezdtél hozzá az előszó megírásához?

Először megörültem, hogy lesz egy ilyen könyv, aztán 5 másodperc múlva megijedtem, hogy nekem írnom kell bele. Szerencsére tőlem nem szubjektív írást vártak, hanem egyfajta kultúrtörténeti összefoglalót, így azzal kezdtem a munkát, hogy végiggondoltam, ki mikor írt erről a témáról a magyar irodalomban. Az első, ami eszembe jutott, hogy a legtöbb irodalmi műben nem fűződött igazán jó élmény az első éjszakához, és ennek az okát igyekeztem megtalálni.

Szerinted jobbak az „új udvarlási szokások”?

Szerintem nincs jobb és rosszabb szokás. Egyrészt vannak gyorsan változó udvarlási trendek, amit a sebesen változó társadalmi viszonyok formálnak, például, lehet neten is ismerkedni, vagy ma egy strandon nem kell nagy fantázia hozzá, hogy elképzeljük a nekünk tetsző partner testét. Ezek nem voltak jellemzőek néhány generációval korábban. Viszont más kulturális szokásaink évezredesek, mint például a csók, vagy a szerelmesünk becézése. Ráadásul biológiai lények is vagyunk, és végső soron a génjeinkbe írt program alapján udvarolunk.

A borítót Weiler Péter tervezte

Mi az, amit apaként teljesen másképp látsz ezzel kapcsolatban, mint kamaszkorodban?

Szerencsére elég jól vissza tudok emlékezni a saját kamaszkoromra, a vágyaimra és az ügyetlenkedéseimre is. Ugyanakkor lányaim vannak, és azt, hogy mit érez, mire vágyik valójában egy kamaszlány, ahhoz képest, amit kimond vagy mutat magából, az már fiatalon is részben rejtély volt előttem. Pont ez benne az izgalmas, ahogy a két nem igyekszik megérteni egymást. Azért remélem, a lányaim kevesebbet bénáznak majd a szerelemben, mint én.

Szerinted nagyobb szerepet kap a szexualitás és a szüzesség a kortárs irodalomban?

Ez az emberiség egyik legnagyobb irodalmi témája, mindig visszatér, csak mindig máshogy.

Mit gondolsz, miért nincsenek (vagy csak korlátozottan vannak) jelen az irodalomoktatásban az ilyen tartalmú művek?

Mert az irodalomoktatásunk elég régimódi, ráadásul prűd is. Hol gügyögő kisgyerekeknek nézi a kamaszokat, hol komolykodó kis felnőtteknek. Pedig a jó irodalmi mű az adott korosztály releváns kérdéseire kell, hogy választ adjon. A szerelem és a szexualitás ilyen téma.