"...minden lánynak azt kívánom, így találkozzon először a szexualitással" - interjú Kalap
Egy igazán exkluzív interjú! Kalapos Éva Veronikát Az első című antológiában megjelent igazán emlékezetes novellája kapcsán Czinkóczy Júlia kérdezte.
Fotó. Szőlőssi Mátyás
Kamaszkorodban mennyire, és hogyan voltál tájékozott ebben a témában? (Mármint a szexualitás és a tested működése terén.)
Nekem nagy szerencsém volt, mert édesanyám tízéves korom körül leült velem, és együtt elolvastuk egy dán szerzőpáros méltán híres felvilágosító képregényét, a Peti, Ida és Picurit, amiben minden benne volt. Neki mondtam el, amikor először menstruáltam, az első csókomat, mindent. Az összes felmerülő kérdésemre válaszolt, sose voltak tabuk köztünk ezen a téren, szóval nagyon egészséges formában szembesültem ezzel az egésszel.
Emlékszel még, hogy akkor hogyan kellett udvarolni, vagy a te esetedben, hogyan reagáltál egy fiú ilyen közeledésére?
Egyetlen olyan fiú volt az életemben, aki klasszikus módon udvarolt, de megmondom őszintén, én a klasszikus módot már akkor is borzalmasan untam. :) Jobban szerettem, ha valaki egyedien, fantáziadúsan próbált közeledni, és ez a mai napig így van. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak érezzem, hogy gondolkodott rajta, időt szánt rá, fontos neki.
Az Első megtörténése előtt féltél a dologtól? Tisztában voltál nagyjából azokkal a dolgokkal, amik ott történtek?
Ahogy fentebb is mondtam, anyukám jóvoltából tisztában voltam mindennel, de ettől függetlenül féltem, persze. Leginkább azért, mert az ember bármennyire szeretné, és bármennyit beszélget róla, el se tudja képzelni, milyen lehet a szeretkezés. Hálistennek az első szerelmemmel is szerencsém volt, végtelenül türelmes és figyelmes volt velem, megteremtette a kellő körülményeket is, úgyhogy végül csodás emlék maradt.
Mi az a pár szó, ami így hirtelen eszedbe jut az Első ilyen emlékedről? Jó rá visszagondolni, vagy felkavar?
Az első szó, ami eszembe jut, az, hogy béka. :) A Tisza-parton történt a dolog egy sátorban, ami körül ezernyi béka ugrándozott brekegve, ettől pedig iszonyúan kellett röhögnünk, de fel is oldotta bennünk a feszültséget. Tényleg nagyon jó emlék, őrülten szerelmesek voltunk, és minden lánynak azt kívánom, így találkozzon először a szexualitással.
Volt benned viszolygás ezzel a feladattal kapcsolatban, hogy írnod kell egy ilyen könyvbe? Vagy szívesen, korlátok nélkül kezdtél neki?
Egyáltalán nem viszolyogtam, sőt. Eléggé elkeserít, hogy még mindig mennyire tabusítjuk ezeket a dolgokat, a szülők szégyellik a témát, ezért fel se hozzák, vagy kibújnak a gyerekük kérdései alól, a szexuális felvilágosítás pedig a legtöbb iskolában, ha van egyáltalán, nevetséges. Arra tanítjuk a gyerekeket, hogy a szex rossz és félelmetes dolog, mert tartunk a problémáktól, és nem ismerjük fel, hogy ezzel pont az ellenkezőjét értjük el. Egy példa: pont most olvastam, hogy sok helyen az iskolai felvilágosító füzetekből a nevelők kiveszik a hozzájuk csatolt óvszert, mert „szexuális felhívó jellege van”. És úgy gondoljuk, ha a gyereknek nincs óvszere, majd 1. nem szexel, 2. nem szerez valahonnan? Buta és vak a társadalmunk ezzel kapcsolatban, ezért rettentően örültem, amikor Kinga és Boldi megkeresett ezzel a kezdeményezéssel.
Fotó: Bach Máté
Máshogy írtad ezt a novellát, mint a megjelent, saját könyveidet? Ha igen, akkor milyen érzés, vagy gondolat változott meg benned ennek kapcsán?
Biztosan különbözött az írás folyamata, persze, hiszen ez egy másik történet, de az alap ugyanaz volt: nagyon őszinte akartam lenni. Pont ezért választottam azt a formát, hogy nem a konkrét aktusról írok, hanem a lány és a fiú gondolatairól, félelmeiről, várakozásáról, a nagy esemény előtt és után. Emlékszem, én anno úgy éreztem, mintha hirtelen felnőtté váltam volna, miután megtörtént, de ez persze nem ilyen egyszerű, a kételyek és félelmek ugyanúgy megmaradnak, ahogy a novellában is látszik. Viszont megmarad és gazdagabbá válik a szerelem és az egymás felé fordulás érzése is.