"...ha nem beszélünk róla, misztikus, ködös valami lesz" - interjú Karafiáth Orsolyával

Karafiáth Orsolya bevállalta - őszintén válaszolt kamaszszerkesztőnk, Bognár Panni kérdéseire. Az első című antológia kapcsán beszélgettek.

Kamaszkorodban hogyan tájékozódtál arról, miként működik a test, a szexualitás?


Anya gyakorlatilag mindent elmondott, de kaptam egy könyvet is a legfőbb dolgokról, és természetesen a barátnőimmel is folyamatosan átbeszéltük a dolgot.


fotó: Wavrik Gábor


Milyen a személyes emléked? Pozitív visszagondolni az Elsőre?


Persze, nagyon izgalmas volt, de izgalmasabbak voltak, amikor előtte nem jöttek össze :)


Milyen érzéseid voltak mielőtt még megtörtént az Első? (Féltél, érdekelt stb..) Mit üzennél most a fiatal énednek az Elsővel kapcsolatban?


Én állandóan attól féltem, nem fogok jól kinézni. Hogy lesz hasam, amit undorítónak fog tartani. Vagy hogy elkezdek menstruálni közben. Ettől szabályosan rettegtem. Vagy hogy akkor fog a helyzet kialakulni, amikor fáj mondjuk a hasam, így végig csak arra tudok majd koncentrálni.


Felkavart a feladat, hogy egy antológiába írj ebben a témában?


Érdekes módon akkor jött a felkérés, amikor a készülő regényemben épp ezt a részt akartam megírni. Szóval arra gondoltam, szuper, akkor két légy egy csapásra, ezért is hívják Annának és Verának a lányokat, mert a regényemben is ők fontos szereplők. Végül a regénybe nem került bele a rész, a végén kidobódott, de nem is baj, így önálló élete lehet. Fontos dolog szerintem az életünkben, hogy az elsőt kivel és hogyan éljük át, bár nem gondolom életbevágónak, szóval ha valaki bénázik először, nem lesz béna örök életében, vagy akinek fájt, vagy nem azzal került össze, akivel megálmodta, az sem tragédia.


Más módszerrel írtál egy ifjúsági antológiát? Például körültekintőbben válogattad a szavakat, kihúztál jeleneteket, kifejezéseket?


Nem, ugyanúgy írtam, mintha felnőttekhez szólnék, én nem tudok máshogy. Pár hete a tengerparton üldögéltünk ismerőseink kisgyermekeivel és az anyuka azt mondta azért imádja hallgatni, ha én beszélgetek a kicsikkel, mert nem változik meg a hangom és nem egyszerűsítek, úgy szólítom meg őket, mint a korombelieket, és a gyerekek nagyon vevők erre. Persze nem használok előttük bonyolult, számomra is érthetetlen körmondatokat, idegen szavakat, vagy ha igen, megmagyarázom, de csak ennyi a különbség.


Szerinted fontos beszélgetni a fiatalokkal az elsőről vagy erről a témáról?


Persze, fontos, mert ha nem beszélünk róla, misztikus, ködös valami lesz, ami könnyen megtelik félelemmel. Én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy annak lássuk a szexet, ami. Nem zsarolási alapnak, nem a másikat magunkhoz kötő kapocsnak, nem önző társas önkielégítésnek, nem kötelező tornagyakorlatnak, hanem a kölcsönös örömszerzés eszközének. A szex nem arra való, hogy önbizalmat, nevet szerezzünk magunknak, nem bosszúeszköz és nem annak a jele, hogy ’ha nem fekszel le velem, nem szeretsz’. És a védekezésről is nagyon fontos beszélni…


A te novellád címe a Gyakorló lett. Miért pont ez lett a címe és miként jött az ötlet?


Az én szövegemben két kisgimnazista megpróbál felkészülni az elsőre úgy, hogy könyvből begyakorlják a pózokat :)

Mennyi igazság alapja van annak amit leírtál az antológiába?


Ez titok ;)


A tablóképet köszönjük Orsinak!