"nem volt tabu" - interjú Gimesi Dórával

Gimesi Dórát írásról, színházról és saját emlékekről Hörömpöli Tícia faggatta Az első című antológia kapcsán.

 Fotó: Szőllősi Mátyás

 

Van fictional boyfriended vagy legjobb barátod? Olyan könyvkarakterek, sorozatszereplők, akikért odavagy?

 

Kamaszkoromban két Jókai-hős volt rám erős hatással: Szentirmay Rudolf és Vavel Lajos. Igazi úriemberek. A végtelenségig becsületesek, műveltek, iszonyú erős, gránitból faragott, párbajozós-romantikus férfiak. Lajos még amatőr csillagász is, és ahogy a magyar rendeket kezeli, abból az látszik, hogy humora is van. Mondjuk a kommunikáció egyiküknek sem az erőssége. Később aztán Molnár Ferenc Liliomja lett számomra az ideális férfi. Aki egy csibész. De ahogy a szerelme, Julika mondja a darabban: "olyannak is kell lenni".

 

Kamaszkorodban hogyan tájékozódtál arról,  miként működik a tested, a szexualitás?

 

Nekem őrületes szerencsém van az anyukámmal, aki már kiskamasz koromban is teljesen normálisan és nyíltan beszélt velem erről. Sőt, még arra is gondolt, hogy esetleg nekem ciki lehet a téma, ezért a kezembe nyomott egy Czeizel-könyvet, amiből tényleg mindent meg lehetett tudni, amit nem mertem megkérdezni. De ez persze csak az egyik része, a gyakorlatot nyilván nem tanítja senki... Az mindenképp nagyon fontos, hogy ez a dolog nem volt tabu, így viszonylag egészségesen sikerült túlélni ezt az időszakot. Bár a testem felfedezése még így is rengeteg bűntudattal, szégyenérzettel járt. Csak félve merem elképzelni, mennyire nehéz lehet ez a folyamat olyasvalakinek, aki tabuk és tiltások közt nő fel. De többek között ezért is fontos ez a könyv, mert megmutatja, hogy mindenről lehet beszélni, és nem vagyunk egyedül a görcseinkkel, félelmeinkkel, vágyainkkal.


Ijesztő volt ránézni egy üres oldalra és belegondolni, hogy mivel kell teleírnod? Hány pohár bor kellett, ahhoz, hogy legyen bátorságod belekezdeni? :) Vagy kellett egyáltalán biztatás?

 

Nekem eleve nem megy könnyen az írás, sokáig formálódnak bennem történetek, szövegek, így aztán én mindenféle üres oldaltól rettegek, amit tele kell írni :) Szóval nem a téma volt ijesztő, mert az ugyanolyan fikció, mint egy mese, vagy egy időutazós regény. Maga az írás az ijesztő. 


Más módszerrel írtál egy ifjúsági antológiába? Például voltak szavak amiket kihagytál, jelenetek amiket inkább átfogalmaztál?

 

Nem hiszem. Kitaláltam egy lány-karaktert, aki a novella elején 14, a közepén 17, a végén pedig 19 éves. Az ő fejébe próbáltam belemászni, az ő beszédmódját, gondolatritmusát reprodukálni. Ahogy idősödik, egyre szókimondóbb lesz, de ez a karakter része, ezzel próbálja saját magának is kifejezni, hogy ő mennyire laza (közben meg tökre nem is. Ebben például erősen hasonlít rám.) 

 

 

 

Kb mennyi időt igényelt a novella elkészítése( kitalálása, megírása, javítása, stb)? Hogy megy vége a folyamat? Miben más egy bábszínházba írt műhöz képest?

 

Iszonyú szerencsém volt, mert sok-sok évvel ezelőtt, még a Színművészeti Egyetemen volt egyszer egy olyan feladatunk írásgyakorlat órán, hogy monológot kellett írni, "Szégyen" címmel. Ekkor született meg a novella első harmadának az "őse". Amikor Boldi megkeresett a feladattal, azonnal eszembe jutott, hogy ezt is szeretném majd felhasználni. Elővettem újra a régi füzetemet, begépeltem, átírtam, de a lényege, a szerkezete megmaradt. Így tulajdonképpen megvolt már a hősnőm, megvolt a stílusa is, csak azt kellett kitalálni, mi történik vele a továbbiakban. Alapjáraton azt mondanám, nagyon más a folyamat, mint bábszínházba írni, de most, hogy belegondolok, annyira nem is. Amikor Janne Teller Semmijéből írtam bábszínpadi változatot, akkor is a kamasz karakterek beszédmódjába, fejébe-szívébe kellett belehelyezkedni, aztán meg hagyni, hadd beszéljenek úgy, ahogy az a karakterből következik. Valójában itt sem történt más. :)

 

Please reload