"Engem szerencsére sosem érdekelt túlzottan, hogy mit gondolnak rólam mások” - interjú Mészöly Ágnessel

02/14/2017

Mészöly Ágnessel érzelmekről, dühről, skatulyákról és írásmódszerről beszélgetett Az első című antológia kapcsán kamaszszerkesztőnk, Szűts Anna.

 

 Fotó : Fülöp Máté (hvg.hu)

 

Kamaszkorodban hogyan tájékozódtál arról, hogy miként működik a tested, a szexualitás?

 

Eszembe sem jutott, hogy tájékozódnom kellene, úgy értem, soha nem szenvedtem attól, hogy úristen, hogyan közeledjek egy fiúhoz. Alapjában véve kiskorom óta megfigyelőként veszek részt az világban, láttam tehát, hogy viselkednek a szüleim, az idősebb unokatesók. A tárgyi tudást össze lehetett szedni az Így működik a tested című ismeretterjesztő könyvből, a fiú-lány játszmákat pedig a környezetemből. Azt gondolom, technikai szinten meglehetősen tapasztalatlan voltam, viszont, talán azért, mert a szexualitást a mai napig az érzelmek, az intimitás felől közelítem meg, ez nem okozott különösebb gondot.

 

Milyen a személyes emléked? Pozitív visszagondolni az Elsőre?

 

Na, máris ellentmondok magamnak: az első, a fentiek ellenére, és ahogy a novellát olvasva is valszeg feltűnik, számomra egyáltalán nem nagybetűs történet. Kiszolgáltatottság, indulat, félelem, életösztön, bosszúvágy… ilyesmik jutnak eszembe róla. Az én elsőmnek nem sok köze van hozzám, mondhatni, abban én leginkább statisztaszerepet játszottam.

 

Hány pohár bor kellett, ahhoz, hogy legyen bátorságod megírni? Kellett egyáltalán? :D

 

Egy, sőt, két, illetve három regényben, mindig kicsit máshogy, megírtam már ezt a történetet. Bor nem kellett hozzá. Vannak dolgok, amit csak racionálisan lehet túlélni. Mielőtt belefogtam, azt hittem, nagyon nehéz leszennyire direktben erről mesélni, aztán hipphopp, szaladtak kifelé belőlem a sorok.

 

Más módszerrel írsz egy ifjúsági antológiába? Például körültekintőbben válogattad a szavakat, kihúztál jeleneteket, kifejezéseket?

 

Nincs külön hároméveseknek, tizenkétéveseknek és negyven felettieknek szóló írásmódszerem. A szóhasználatot elsősorban a téma határozza meg. Az, hogy ebben a novellában milyen szavak voltak leírva és milyenek nem, elsősorban azon múlt, hogy a történet szereplői mennyire engedték közel magukhoz a dolgokat, vagy mennyire akartak kimaradni belőle. Néha egy ki nem mondott, le nem írt szó sokkal erősebb, mint az, amit az olvasó arcába vágunk.

 

 Fotó: Fülöp Máté (hvg.hu)

 

Sok tinédzser szerint „gáz”, hogyha valaki bizonyos koráig nem veszti el a szüzességét. Mit gondolsz erről?

 

Mármint arról, hogy egy közösség negatívan megítél valakit valamiért? Elég szánalmasnak tartom. Engem szerencsére sosem érdekelt túlzottan, hogy mit gondolnak rólam „mások”, de látom, hogy sok embert eléggé tönkre bírnak ezek a „gondolások” vágni. És bocs, de én ezekkel a kategóriákkal, hogy „sok tinédzser szerint”, sem nagyon tudok mit kezdeni (a „gáz”, köszi, megvan). Vannak olyan kamaszok, akik szerint meg az gáz, hogy mások szerint gáz… Ismerek olyan kölköt, aki tizenöt évesen már rendszeresen szexel, és az úgy van jól. Ismerek olyat, aki majdnem húsz volt, amikor elkezdte, és az is rendben volt. És olyat is, akinek a tizenkilenc is korán volt. Tényleg muszáj mindent skatulyákba pakolni?

 

Please reload