"... magunknak kellett mindent kitapasztalni" - interjú Garaczi Lászlóval

Garaczi Lászlóval hitelességről, írói nyelvről és a hatvanas évek kezdetleges szexuális kultúrájáról beszélgetett kamaszszerkesztőnk, Szántó Julianna.

Fotó: Szabó Tibor Benjámin

Mennyire volt felkavaró, amikor megkapta ezt a feladatot a kiadótól és mennyire volt nehéz a témában hiteles szöveget írnia? Több évtizedes történet, nyílván sokszor végiggondoltam, sőt volt, hogy próbáltam is írni róla, úgyhogy én ezt most már inkább írói feladatnak tekintettem, és igyekeztem egy jó novellát írni. Nem kulcsnovella egyébként, csak néhány eredeti motívumot használtam.

A búcsúlevél ötlete hogyan jutott eszébe?

Valami hasonló azért megtörtént annak idején, talán csak nem ennyire drasztikusan. Próbáltam kibontani ezt a motívumot és elvinni egy radikális irányba.

Az, hogy egy ifjúsági antológiába kellett szöveget írnia, valamennyire változtatott a szöveg stílusán, vagy a szóhasználaton? Ezzel nem igazán foglalkoztam. Nyílván egy ilyen felkérésre nem fogok kísérleti jellegű szöveggel vagy képverssel válaszolni. Most egy olyan regénwixyt írok, aminek a nyelve viszonylag egyszerű, letisztult, transzparens, ahogy mondani szokták. Nem kellett kilépnem ebből a nyelvi világból vagy beszédmódból.

Fotó: Csapody Kinga

Amikor Ön volt 17-18 év körüli, akkoriban a fiatalok hogyan tájékozódtak a témában? Újságokból, vagy akár egy hasonló jellegű könyvből…?

Azt hiszem, ebből a szempontból sanyarúbb korszakban éltük. Egyszer bejött az osztályba egy kövérkés, mosolygós bácsi a tanácstól, és elmesélte azt a viccet, hogy igaz-e, hogy a répa jó impotencia ellen? Igaz, csak jó szorosan hozzá kell kötni. Ez volt a nemi felvilágosítás. A lányok kint vártak a folyosón. Hozzájuk következő héten jött egy néni. Aztán volt ugye a Gólya hozza…? című híres opusz, az egyetlen könyv, amiből az ifjúság tájékozódhatott. Valamint játszottak a moziban egy pedagógiai célú filmet, az volt a címe, Helga. Azt hiszem, a könyv és a film is a baráti NDK-ból érkezett. A film nagyon népszerű volt, rengetegszer megnéztük a Toldi moziban, mert volt benne meztelen cici.

Ezen kívül találtam otthon egy régebbi könyvet, a Fritz Kahnt, amiből csak arra emlékszem, hogy ha anyu akar valamit aputól, begyújt a kandallóba és a vacsorához bekölnizi magát. Ez nem volt teljesen kompatibilis a Gypsy Queennel a Uriah Heeptől, ami minden nap a szobámban bömbölt. Woodstock és kandalló a Néphadsereg téren. Nyilván az lett volna a normális, ha a szüleinkkel tudunk erről beszélni, de azt hiszem, nem voltak felvilágosítva, hogy hogyan kell minket felvilágosítani. Tehát voltak problémák. Annak ellenére, hogy a hatvanas években, a szexuális forradalom idején lettünk kamaszok, magunknak kellett mindent házilag kibütykölni, kimunkálni, kitapasztalni.

Az interjúsorozat többi részét itt olvashatjátok.