"Úgy gondolom, kamaszlányként ezt még nehezebb feldolgozni." - interjú Fiala Borcsával

Fiala Borcsával Az első című antológiába írt novellája kapcsán beszélgetett kamasszerkesztőnk, Fiakoy Leila. Hogy ment az a bizonyos első, és miért traumatikus a nőgyógyászati vizsgálat - többek között ezekről is szó esett.

Ez a könyv az ifjúságnak szól. Másképp kellett válogatnod a szavakat? Vagy voltak olyan jelenetek, amiket ezért inkább nem raktál bele?


Nem hiszem, hogy másképp kellene beszélni az ifjúsághoz, mint az idősséghez. Abszolút hiszek a nyílt, egyenes, őszinte és sallangmentes kommunikációban, ahogy abban is, hogy nincs olyan dolog, amit ne lehetne meg- vagy leírni, csak meg kell találni a legmegfelelőbb módot és a legjobb szavakat rá.


Mit szóltál amikor megkaptad ezt a feladatot? Egyből beleegyeztél, vagy kellet még egy kis meggyőzés?


Egyből beleegyeztem, mivel óriási megtiszteltetésnek éreztem, hogy felkértek a feladatra. Aztám rögtön a rábólintás után elfogott a félsz, hogy mégis, hogy a frászkarikába fogom megoldani ezt a feladatot, hiszen a téma nagyon érzékeny és fontos, és az olvasók is megérdemlik, hogy köntörfalazás nélkül, őszintén beszélve, mégsem szájbarágósan kihozzuk belőle a maximumot.


Kamaszkorodban hogyan tájèkozódtàl a szexualitàsròl?


Összeolvastam mindenfélét a témában a saját fejem után menve, úgyhogy képzelheted azt a kritikátlan mennyiséget, ami zavaros katyvaszként belement a kis bakfis buksimba. Lady Chatterly szeretője, Káma Szútra, Tizenegyezer vessző, Tinilányok kézikönyve, satöbbi, satöbbi.

Illetve egyszer az unokahúgommal rászabadultunk a szülők háta mögött a német RTL pornófilmjeire, ha jól emlékszem, visítva fetrengtünk a röhögéstől. Szóval kész csoda, hogy ezek után bele mertem vágni a dologba!


Pozitív visszagondolni az elsőre?


Tulajdonképpen igen, bár inkább érdekes volt, mint mennyei. Életem első nagy szerelmével esett meg a dolog, és nem teljesen olyan volt, mint az olvasmányélményeim vagy a filmek alapján vártam volna. Aztán idővel sikerült jobban összecsiszolódnunk.


Miért lett unott, bunkó az orvos személyisége?


Sajnos nagyon sok ilyen típusú nőgyógyásszal találkoztam. Az ember felnőtt nőként is nehezen éli meg a nőgyógyászati vizsgálattal járó kiszolgáltatottságot, kevés orvos veszi magának a fáradságot szerintem, hogy ne csak egy vizsgálandó lyukat lásson maga előtt, hanem a komplett embert is. Úgy gondolom, kamaszlányként ezt még nehezebb feldolgozni.


Voltak más ötleteid is ehhez a novellához?


Elég hamar kialakult ez az ötletem, és utána már ezen kezdtem el gondolkodni és dolgozni.


Mit gondolsz magáról az ötletről, hogy összegyüjtenek történeteket az elsőről és kiadják egy könyvben?


Szerintem nagyon fontos, és abszolút kellett egy ilyen könyv. Óriási volt a piaci rés, amit ez a kötet most sikeresen betöltött.

Az interjúsorozat további részeit itt találjátok. Képek forrása