„Fontos lenne nem elfelejtenünk, hogy mi milyen elveszettek voltunk tinédzserkorunkban”

11/20/2017

– Kalapos Éva Veronikát Csapody Kinga kérdezte könyvekről, kamaszokról és felnőttekről is.

 

Amikor felkértünk az Ellenpontok-sorozat újabb részéhez, egyből fiú karaktereket választottál főhősnek. Miért szeretsz fiú szereplők bőrébe bújni? Melósabb nyelvileg? Vagy csak az agyműködésük a kihívás? :)

 

Nem is tudom, valószínűleg mindkettő. J Szeretem az olyan csúcsokat, amiket nehéz megmászni, és egy ellenkező nemű szereplőt megszólaltatni valóban nagy kihívás íróként. A másik ok, hogy számomra a kisfiúk és a tinédzser fiúk meghatóak: hiába vannak tele pont ugyanannyi érzékenységgel, mint a lányok, ebben a korban már kezdik megtanulni, hogyan rejtsék ezt álarc mögé, hiszen ezt kívánja tőlük a társadalom. Azzal pedig nagyon könnyen azonosulok, milyen, amikor elrejteni kényszerülsz az érzéseidet.

 

 /Fotó: Szöllősi Mátyás/

 

Egy extrovertált és egy introvertált fiú kerül egy családba a történet szerint. Hogyan találtad ki, mik legyenek a fő ütközési pontok?

 

Mint minden történetben, itt is a karakterek személyiségéből próbáltam kiindulni, mindig ez van meg először a fejemben. Zsombor a „sikerember” megtestesítője: népszerűség, becsvágy, jó jegyek, csinos barátnő, míg Ábel épp az ellenkezője: a kevesekkel barátkozó, népszerűtlen fiú, akinek még sosem volt csaja. Ez már eleve ellentétet szül két ember között, és ott vannak még az otthoni gondok: mit akar az apád az anyámtól, és fordítva? Mindkét srác veszélyeztetve érzi a saját, jól belakott világát, ez ad táptalajt a konfliktusoknak.

 

Amikor a bullyingról vagy az anorexiáról írtál, akkor tudom, hogy rengeteget utánaolvastál. Erre hogy lehetett felkészülni?

 

Leginkább belülről, önmagamból. Elvált szülők gyerekeként pontosan tudom, milyen érzés, amikor az ember anyja vagy apja mellett új társ tűnik fel, és bár nekem nem voltak „hozott” testvéreim – csak féltestvérek, akikkel az egyik szülőnk közös –, jól emlékszem, mennyire megviselt, hogy idegenekkel kell együtt élnem. Rengeteg volt bennem a dac és a harag, de egyúttal meg is akartam felelni az új embereknek, akiket a szüleim szemmel láthatóan szerettek. Nehéz helyzet ez egy gyerek számára, irtó fontos, hogy biztonságban legyen érzelmileg, és tudja, hogy az új családtag(ok) érkezésével nem kerül hátrányba.

 

Melyik srác áll hozzád közelebb? 

 

Mindkettőjüket másért szeretem. Ábelért, a kis felnőttért nyilván megszakad a szívem – mindig szívszorító, ha egy gyerek túl gyorsan kényszerül felnőni -, és becsülöm benne, hogy mindig újabb és újabb esélyt ad Zsombornak. Zsombornál pedig a benne tomboló dühvel tudok nagyon azonosulni, hiszen ez a fiú nem rossz ember, csak páncélt növesztett, ahogy sokan tesszük, ha úgy érezzük, nem értenek meg bennünket. A kettőjük személyisége együtt tette kerekké a történetet.

 

 

 

Már erről a kötetről is született olyan olvasói vélemény, hogy az anyukát kicsit megrángatnák néha, a Massza felnőtt szereplői sem olyanok, akikhez kevéssé szeretnék hasonlítani. Ennyire rosszul állunk mi, felnőttek? :)

 

Hát, nem túl jól. :) Komolyra fordítva: gyakran tapasztalom, de már kutatások is bizonyítják, hogy a mai tinédzserek az egyik legmagányosabb generáció a történelemben. Sokan a technika fejlődését okolják, pedig ez csak a jéghegy csúcsa: a probléma általában sokkal mélyebben gyökerezik. A szülők túlhajtják magukat, a tanároknak is kevés idejük van a gyerekekkel foglalkozni – természetesen vannak kivételek, akik hihetetlen akaraterővel és ügyességgel állnak helyt minden fronton, de ez nagyon nehéz, és sokan először a gyerekkel való küszködést „dobják ki a csónakból”. Persze egy tinédzserrel akkor is sok a gond, ha alapvetően harmonikus a szülővel való kapcsolata, de ezt sajnos nem lehet megspórolni, ha nem akar úgy járni az ember, mint Fellegi Flóra apja vagy a Ráber Patrikot körülvevő felnőttek: hogy már csak akkor kap észbe, amikor valami baj történik. Közhely, de fontos lenne nem elfelejtenünk, hogy mi milyen elveszettek voltunk tinédzserkorunkban, és mik voltak a motivációink: azt hiszem, ez az azonosulás már önmagában sokat segíthet.

 

Please reload