A saját véleményemtől féltem a legjobban - Interjú Kormos Kevinnel, A mindenség peremén fordítójával

01/30/2018

A könyvek igazi megszállottja, vlogger, aki a munka és tanulmányai mellé szorította be a fordítást is. Kormos Kevint kérdeztük a fordítás örömeiről és a kedvenc karaktereiről, és arról, mi az a szejtán :)

 

Amikor a Menő Könyvek megbízott a könyv lefordításával, mit gondoltál a feladatról? Mennyire áll közel hozzád ez a műfaj, amit talán afféle contemporary fantasyként határozhatnánk meg Alsóvilágból érkező fejvadászokkal, akiknek szuperképességeik vannak?

 

A fordítási lehetőség önmagában nagyon nagy kihívás volt, és az ilyen jellegűeket nagyon szeretem. Tipikusan az az eset, amikor szívem szerint azt mondanám, hogy nem vagyok még érett a feladatra, viszont ha nem kezdem el most, akkor mikor? Sose érezzük késznek magunkat alkotó feladatokra. Így viszont a határidővel és hatalmas nyomással hatékonyan tudtam dolgozni; lehet erre lenne szükségem ahhoz is, hogy a saját írásaimat kivegyem a fiókból és foglalkozzak velük komolyabban. Az ilyen műfajú regények a fordítás ideje alatt még közelebb álltak hozzám, mint most, picit korábban pedig még sokkal-sokkal inkább. Mostanában olyan szuperképességű emberekről olvasnék, akiknek van idejük minden jó könyvet elolvasni, minden fontos színdarabot megnézni, minden nagy pillanatot megírni, közben dolgozni, tanítani, szociális életet élni... :)

 

 

Nagyon jól visszaadtad azt könnyed, olykor gyilkosan vicces nyelvezetet, amit Zoe használ a barátaival és testvérével. Mennyire okozott nehézséget a fordítás? Élvezted a munkát a könyvvel?

 

A könyv hangulatát, ritmusát elég könnyű volt felvenni. Talán segített ennek a magyar nyelvű megteremtésében, hogy amíg fordítottam, rengeteget dolgoztam angol anyanyelvű fiatalokkal.

 

A fordítás őszintén, az elején nagyon nehéz volt, mert mindig is utáltam a magyartalan szövegeket, és folyton kiszúrom a hibákat mások fordításaiban, és hirtelen azon kaptam magam, hogy csak ülök és idegeskedem, mert annyira nem akarok én is bénázni. A saját véleményemtől féltem a legjobban. Aztán, ahogy közeledett a határidő, egy délután leültem és nekiálltam, mondván hogy úgyis át kell még olvasni milliószor, és más is meg fogja nézni, mielőtt nyomtatásba kerül. (Ráadásul az ELTE magyar szakának doktori programján tanuló barátom is volt olyan kedves, és elolvasta az egészet, és szólt, ha valamit nem magyarul írtam. :) ) A kezdet volt a legnehezebb és a lezárás. Közben csak az éjszakák.

 

Ki a kedvenc karaktered a történetben, és miért?

 

Zoe anyjának karaktere annyira bohókás és indokolatlan, hogy talán ő volt a kedvencem. Neki köszönhetően tudom, hogy mi az a „szejtán”.

 

Fordítóként támadnak-e olyan gondolataid, amelyek vloggerként igen? Boncolgatod munka közben a történetet, kritikus szemmel nézed?

Az mindenképp támad, hogy szeretném újra csinálni mindkettőt. Egyébként igen, borzasztóan kritikus voltam fordítás közben, néha magával ragadott a történet és nem volt hely boncolgatásnak, de olykor – talán akkor, mikor fáradtabb voltam? – úgy éreztem, túl puritán, nyers az eredeti szöveg nyelvezete, és mérlegelnem kellett, adjak-e én hozzá, vagy törekedjek arra, hogy egészében adjam vissza a történetet. Végül szerencsére maradtam az utóbbinál, később igazolódott, hogy szándékosan voltak olykor pattogó, rövid, tömör mondatok. Mintha csak a jég felszínének repedései ropognának, hogy elvezessenek minket az Alsóvilágba.

 

Kinek ajánlanád a könyvet elsősorban?

 

Szerintem ez a könyv nem kor- és nemfüggő. Ugyanúgy pihentethet és szórakoztathat bárkit. Az mondjuk érződik az eredeti íráson, hogy Jeff Giles inkább lányokat céloz meg – egy-két Alkonyat jellegű történéssel, jelenettel – azonban ez senkit ne tántorítson el! Ha szereted a különleges szerelmi szállal vegyített fantasykat, amik olyan hűvösen suhintanak meg, csak annyira, hogy libabőrös legyél, akkor ez neked való! Nem beszélve arról, hogy a történet végére egyértelművé válik, hogy sok titok felfedése még várat magára! A könyv folytatása idén nyáron érkezik a tengeren túlra.

 

 

A mindenség peremén 

 

 

Please reload