A Z generáció tagjai szuperül veszik az akadályokat - interjú Hartinger Emesével, az Inkább boldog fordítójával

02/19/2018

Újságíró, a Joy magazin szerkesztője, aki igazán ismeri a Z generációt. Fordításról, szlengről, boldogságkeresésről kérdeztük Hartinger Emesét, az Inkább boldog magyar fordítóját. 

 

Az Inkább boldog egy 17 éves fiú szexuális identitáskeresését dolgozza fel némi sci-fi szállal vegyítve. Mennyire áll közel hozzád a műfaj és a téma, milyen volt fordítóként a munka ezzel a könyvvel?

 

Szeretem a coming-of-age műfajt könyvekben és filmekben is, amelyekben a főhős valami olyasmin megy keresztül, ami által jobban megismeri önmagát és segít felnőnie. Így mondhatni, ez a történet nagyon is közel áll hozzám. Bár a szereplői amerikai tizenévesek, akiknek az élete látszólag teljesen különbözik a miénktől, mégis: a kamaszkor útkeresésének nehézsége univerzális érzés, így én is teljesen át tudtam élni Aaron belső küzdelmét. A másoknak való megfelelési kényszer, a viszonzatlan szerelem, az első együttlét mind-mind olyan dolog, ami mindenkinek, aki volt valaha kamasz, ismerős. Másrészt pedig rengeteg meleg ismerősöm, barátom van, így testközelből láthattam, hogy néhányuknak milyen nagy küzdelembe került elfogadni magukat...

 

 

 

Ki a kedvenc karaktered, és miért?

 

Talán Genevieve-et emelném ki. Bár mellékszereplő, de így is átjön, hogy mennyire belevaló és erős csaj. Nagyon empatikus, jószívű és jó barát, akire Aaron a legnehezebb időszakban is számíthat. Nem mellesleg pedig (mivel annak idején jómagam is rajztagozatos gimibe jártam) tetszik, hogy tehetséges és szenvedélyes művész, aki még sokra viheti ezen a területen.

A szerző, Adam Silvera nagyon érzékletesen írja le a Bronxban felnövő kamaszfiúk világát és a nyelvezetet, amit használnak. Mennyi kutatómunkát igényelt ennek visszaadása, okozott-e nehézséget?

 

Külön kutatómunkára szerencsére nem volt szükség. Azt szerettem volna érzékeltetni a fordításban, hogy ezek a srácok szlengesebben, más szófordulatokat használnak, de ez az itthoni fiatalokra is jellemző. Amikor egy átdolgozott nap után mégis beállt nálam az „agyhalál”, akkor pedig a Facebookon az egyik zárt műfordítós csoportban lévő kollégák segítségét kértem. Ilyenkor hosszú, közös ötletelésbe kezdtünk, és nagyon jópofa dolgok sültek ki. 

Szerkesztőként, újságíróként bizonyára sokat foglalkozol a másság elfogadásának témájával. Mit gondolsz, mennyire nyitottak és befogadóak a mai tizen- és huszonévesek?


Szeretném azt hinni, hogy nyitottak... Szerintem alapvetően minden gyerek és kamasz nyitott a világra; nincsen bennük ellenérzés semmiféle másság (legyen az bőrszín, származás, vagy jelen esetben szexuális irányultság) iránt, ezt később a szűkebb és tágabb környezetük nevelik beléjük. Hihetetlenül sokat változott a világ hihetetlenül kevés idő alatt, de Y generációsként úgy látom, hogy a még fiatalabb Z generáció tagjai szuperül veszik az akadályokat. Hiszek abban, hogy ők képesek jobbá tenni a világot – már ha hagyjuk nekik.

 

 


Kinek ajánlanád a könyvet?


Röviden: mindenkinek. Kicsit hosszabban: egykori és örök kamasznak, és annak, aki most megy át ezen a korszakon... Aki keresi önmagát. Aki valaha is félt vállalni önmagát, és aki szeretett már hiába vagy őt szerették reménytelenül. Aki veszített már el olyat, aki fontos volt számára. Aki félt már attól, mit hoz a jövő. És persze annak, aki nem szeretne mást, csak kicsit boldog lenni.

 

Adam Silvera: Inkább boldog

Please reload