Milyen hibákat követhet el egy kilencedikes lány? - interjú Horányi Hanna Zelmával, az Egy év, tíz hiba szerzőjével

06/05/2018

 

Kilencedik osztályba járt, mikor megírta a könyvét. Van-e arany középút a lázadás és a meghunyászkodás közt? Mi jellemző a leginkább a generációjára? A mindennapkonyv.hu interjúja. 

 

Már túl vagy szóbeli érettségin, vagy még előtte állsz? Melyik feladatot választottad a magyar írásbelin? Mennyire volt nehéz?

 

Jövő csütörtökön (június 7-én) lesz az első szóbelim, az emelt töris. Úgyhogy jelen pillanatban ki sem látszom a tételekből. Az irodalom érettségin a verselemzést választottam, mert nem igazán szeretek novellát elemezni. Mikor megláttam József Attila és Szabó Lőrinc nevét, néhány pillanatig elképesztően boldog voltam, de a megadott versek sajnos nem tetszettek. Ennek ellenére nem éreztem nehéznek a feladatot, sőt, azt is mondhatnám, hogy kicsit untam is.

 

 

 

Egy tizennyolcéves lány élete tele van eseményekkel, izgalommal, míg az íráshoz legtöbbször épp nyugalom és rengeteg idő szükséges. Hogy tudtad, úgy szervezni az életed, hogy beleférjen a suli, a család, a barátok és a szórakozás mellé egy több mint háromszázötven oldalas könyv megírása is?

 

Erre a kérdésre nehéz válaszolni. A könyv nagy részét már évekkel ezelőtt megírtam, és őszintén nem értem, hogy hogy tudtam elég időt szakítani rá.

 

Számítógépen vagy kézzel írsz? Mi a munkamódszered? Mennyi idő alatt készültél el?

 

Számítógéppel írok, úgyhogy áldom az általános iskolámat, ahol megtanítottak a gépírásra. (Akkoriban persze még nem éreztem hálát, és utáltam az összes infóórát.) Ha leülök írni, általában először visszaolvasok pár oldalt, hogy visszakerüljek a pillanat hangulatába. Ilyenkor sajnos előfordul, hogy leragadok a javításnál, és csak egy óra elteltével tudok továbblépni.

A könyv alapját egy-másfél év alatt, nyolcadik-kilencedik környékén írtam. Formailag már az is egy kész regény volt, de az elkövetkező években többször átírtam, és a végleges formáját idén tavasszal nyerte el.

 

Könnyű volt abbahagyni az írást, és lezárni a könyvet?

 

Meglepően könnyű. Ebben nyilván szerepet játszott, hogy a történet lezárása után még évekig visszatértem hozzá, és hogy már a könyv befejezése előtt megszületett bennem egy új ötlet.

 

A könyv címe tíz hibát említ. Mit takar ez a tíz hiba? Egyáltalán valóban hibák ezek?

 

A tíz hiba kérdése érdekes kérdés. A könyv egy pontján Kinga, a főszereplő ténylegesen ír egy listát az abban az évben elkövetett hibáiról, később azonban világossá válik, hogy bár ezek nélkül a hibák nélkül Kinga élete egészen máshogy alakult volna, azonban ez nem feltétlenül lett volna jó dolog. A könyvben említett hibák tehát, habár az adott pillanatban látszólag mindent felborítanak, valójában a cselekmény fő mozgatórugói.

 

A főhősödet, Kingát kiről mintáztad? Mennyiben hasonlít rád, mennyiben kitalált személy, és mennyiben másokból gyúrtad?

 

Kinga esetében nem tudok meghatározni egy egyértelmű „mintát”. A tulajdonságait tekintve elég különbözőek vagyunk, ugyanakkor sok gondolatát, érzelmét magamból kiindulva fogalmaztam meg.

 

A könyvedben fontos szerepet kap egy zenekar, melyben Kinga is zenél. Neked is van bandád? Milyen előadókat szeretsz? Írás közben szoktál zenét hallgatni?

 

Nem játszom együttesben, és soha nem is játszottam, de általánosban egy zenei iskolába jártam, úgyhogy a zene nagyon fontossá vált számomra. A kedvenc elődadóim a Noah and the Whale és a Faithless – két együttes, merőben eltérő stílussal.

Bár a zene nagy szerepet játszik az életemben, útközben ritkán hallgatok zenét, mert úgy érzem, elzár a külvilágtól, én pedig szeretem hallani a külvilágot. Írás közben egészen más a helyzet, ott ez a funkció kifejezetten jól jön. Mivel a dalszövegek csak megzavarnak, általában klasszikus zenét hallgatok, Haydnt, Beethovent vagy modern klasszikusként Philip Glasst.

 

Hanna tracklistje a könyvhöz

 

Ha röviden össze kellene foglalnod, hogy számodra miről szól ez a könyv, mit emelnél ki?

 

A könyv egy kamasz lány évéről szól, ami alatt elkezd felnőni mind a másokkal, mind a saját magával való kapcsolatában.

 

Mit gondolsz, milyen előnyei és hátárnyai vannak annak, ha valaki egy konzervatív család sarjaként próbálja megélni a kamaszéveit? A lázadás és a meghunyászkodás közt van-e aranyközépút?

 

Van aranyközépút, de ez a szülőktől is függ. Kinga esetében azért beszélhetünk egyszerre az útkeresésről, és a szülők által átadott értétkek elfogadásáról, mert Kinga szülei képesek arra, hogy teret adjanak a lányuknak, és inkább segítik, mint bűntudatot keltenek benne.

 

Szerinted mi az, ami a leginkább hatással van egy tinédzserre? A barátok, a család vagy az iskola?

 

Ez az a kor, amikor a barátok, vagy még inkább, kortársak válnak a legfontosabb referenciává. Ugyanakkor a szülők hatása továbbra is fontos marad, nagyon sok folyamatot (ha nem is tudatosan, de) pont a nekik való megfelelés vagy az ellenük való lázadás indít el.

 

Mit gondolsz arról a közhelyről, ami gyakran elhangzik, hogy a tinédzserek nem olvasnak, és utálják a kötelező olvasmányokat?

 

Nyilván nem lehet általánosítani. Én mindig sokat olvastam, ahogy a barátaim és a testvéreim is, ez azonban nem csoportonként változik, és, visszatérve a kortársak hatására, meghatározó, hogy az adott ember környezete hogyan viszonyul az olvasáshoz.

 

Vannak-e példaképeid, olyan írók, művészek, tudósok, akik valamiért fontosak számodra?

 

Példaképeim nincsenek, mert a híres embereket nem ismerem eléggé, az ismerőseimet meg túl jól ismerem ahhoz, hogy mindenben követni akarjam őket. De vannak olyan emberek, akik a művészetükkel vagy a személyükkel (ismeretlenül is) lenyűgöznek, ilyen J. D. Salinger, aki több, mint hatvan éve megírta a kedvenc könyvemet, a Franny és Zooey-t, Esterházy Péter és Laurie Anderson.

 

Merre tovább? Hova jelentkeztél, mik a további terveid? Számíthatunk újabb könyvekre tőled?

 

Nem jelentkeztem sehova. A következő évet önkénteskedéssel és utazással szeretném tölteni; nyáron beutazom Európát, szeptembertől Franciaországban leszek önkéntes, a második félévben pedig szeretnék eljutni Afrikába. Egyetemre tehát csak jövő tavasszal fogok jelentkezni, és, bár még nem vagyok teljesen biztos benne, de valószínűleg a társadalomtudományok irányába fogok menni. Mindeközben mindenképpen folytatni akarom az írást, főleg, mivel az elmúlt egy évben kis túlzással minden az érettségi körül forgott.

 

Forrás

 

HORÁNYI HANNA ZELMA

 

Egy év, tíz hiba

 

 

Please reload