Kézirat és kész könyv - olvasói véleményt kaptunk

06/30/2018

Van, aki olyan szerencsés, hogy már kéziratban olvashat egy készülő könyvet. Aztán elolvashatja a már megjelent könyvet újra, és összehasonlíthatja a kész verziót. Így tett a 13 éves Várady Lilla is, aki Horányi Hanna Zelma könyvét, az Egy év tíz hibát olvasta így, és meg is írta, mit gondolt róla. 

 

„-Meghívsz, ha felléptek? 
- Eljössz, ha meghívlak?
- Örülsz, ha elmegyek?
- Adsz rá okot, hogy örüljek?
- Adok, ha meghívsz.
- Meghívlak.
- Elmegyek.
- Azt meg majd meglátjuk, hogy örülök-e.”


A könyv egy régebbi, még kiadatlan változata két évvel ezelőtt került véletlenül a kezembe. Ezek a párbeszédek mégis szinte szó szerint megmaradtak a fejemben. Én is két évvel fiatalabb voltam, és akadtak bizonyos részek, amiket máshogy értékeltem magamban, mint a mostani, megújult és kiadott változatban, de a pozitív összkép megmaradt, és alig változott, szóval nem csalódtam a könyvben. 
Kezdésként – ami szerintem meghatározó – nagyon szerettem a két főszereplőt, és a jellemfejlődést, amin keresztülmentek. Bár az egyik lány, Kinga, nekem néha kicsit hirtelen elhatározású volt. A mellékszereplők is szerethetők voltak, néhol talán túlságosan is, emiatt egy két helyen kifejezetten sajnáltam, hogy például nem Adélról, a legjobb barátnőről szól a történet. Szívesen olvasnék róla a folytatásban! Vicces volt észrevenni, hogy a könyvben szinte minden tanártípus szerepel (a nagyon szigorútól kezdve a túl lazáig), nem tudtam eldönteni, hogy ez véletlenül sikerült így, vagy direkt, mindenesetre nekem tetszett.
Egy kis kritika: Amit kisebb hátránynak találtam, hogy bár az események pörögtek, egy-két helyen mégis akadozott a könyv. Persze lehet, hogy pont amiatt érzem így, mert kétszer olvastam el.
Tetszett, hogy a történet nincsen agyongondolva, egy átlagos lány átlagos története, mégis szerettem, mert a könnyed és vidám hangulat végigkísérte a cselekményt.
Ebből kiindulva nem meglepő, hogy számomra az Egy év, tíz hiba legnagyobb erőssége az egész történetet átszövő vicces, laza stílus, ami tökéletesen jellemzi a kamaszkort, annak problémáit, és könnyen megszeretteti magát az olvasóval. A fordulatos párbeszédek és a belső monológok ezt mind elősegítették.
Végül nagy elismerés a fiatal írónőnek, hiszen a könyv bőven hozza azt a szintet, amit külföldi írók produkálnak ebben a műfajban. Sajnos közvetlen környezetemben a korosztályom körében nagyon divatos külföldi könyveket olvasni, csak azért, mert az külföldi. Vagy inkább egyáltalán nem olvasni semmit. Pedig amíg ilyen klassz magyar könyvek íródnak, miért ne olvasnánk el őket?
Szóval hajrá a magyar íróknak, és azoknak, akik a könyveiket olvassák!

Please reload