„Elolvassák az emberek, ami elég király, de elég para is”

10/16/2019

Telt ház előtt beszélgetett a Margó Fesztivál utolsó napján D. Tóth Kriszta a Vigyázat, törékeny! szerzőjével, Nyáry Lucával a Vásárszínpadon.

 

A kamaszok mindennapi életének közegében játszódik Luca debütáló regénye. Az alkohol és a drogok magától értetődően vannak jelen ebben a közegben, kezdi a beszélgetést D. Tóth Kriszta, és felteszi a kérdést: mennyire volt ez szándékos?

Luca válaszában elmondta, úgy érezte, nem kerülheti meg ezt a témát, mert nem akarta elhallgatni.  Zsófi, a regény főszereplője leginkább menekülésre használja ezeket a szereket, amik erre egyáltalán nem jók és veszélyesek, hangsúlyozta ki. Luca igyekezett azon a mezsgyén maradni, ahol nem túlzóan van a téma ábrázolva, de nem is próbálta bagatellizálni.

 

 

 

Nagyjából egy bő éve beszéltetek arról egy antológia kapcsán a szerkesztővel, Csapody Kingával hogy saját könyved lesz. Régi álmod volt ez? – kérdezte D. Tóth Kriszta a szerzőt, aki elmondta, az irodalom minden műfajában szereti kipróbálni magát, tízéves kora óta ír, negyedikes korában kezdett írni egy mesekönyvet a barátnőjéről. Korán elkezdett ezzel foglalkozni, aztán áttért a versekre. Tavaly jelent meg A feministák nem járnak rózsaszínben – és egyéb hazugságok című antológia, amiben szerepel egy szövege, és utána kérdezte meg a szerkesztő, van-e könyvötlete, Luca pedig már egy ideje szerette volna megírni azt a sztorit, ami a Vigyázat, törékeny! alapját adta.

 

A szűk és tág ismeretségi körben biztosan lesz, aki magára akarja venni azt, ami a könyvben van, jegyzi meg a moderátor. Fel lehet erre készülni?

Luca már most azt látja, hogy vannak, akik beleképzelik magukat a könyvbe, és öt különböző embertől hallotta, hogy ők egy karakter. Erre nem lehet igazán felkészülni.

 

Komoly sodrása van a regénynek, mintha Luca már úgy született volna, mint aki ért a feszültségkeltéshez. Tizenhét évesen ez talán egy hozott adottság. Az a benyomása az embernek, mintha ez egy kiömlő szöveg lenne, vezeti fel a következő kérdést D. Tóth Kriszta.

 

Luca megerősítette, hogy már a szinopszis 28 oldal volt, és az utolsó két fejezet kivételével a szöveg egyenesen, lineárisan épült fel benne. Nem csak hosszú szinopszis, hanem playlist is készült a könyvhöz. Minden karakternek van saját dala. Az is kiderült, hogy Luca telefonon írta a könyv nagy részét. A slam- és versírás is telefonon megy, mert sokszor változtat a szövegen, másrészt útközben is szeret írni, a szöveg nagy részét repülőtéren írta, és mivel a telefon mindig nála van, azon dolgozik. Ez persze a szerkesztőnek nagy munkát adott. A testvérétől kapott is tanácsot, hova tegyen vesszőt.

 

Egy anya elvesztése után nincs könnyebb vagy nehezebb, jobb vagy rosszabb időszak, mondta D. Tóth Kriszta. Mennyire más a regény főhőse, a tizenhat éves Zsófi élethelyzete mint a tizenhárom éves Lucáé?

 

Luca szerette volna, ha Zsófi egy kicsit fiatalabb, de aztán arra gondolt, nem baj, ha a főhős különbözik tőle, hiszen úgyis egy kicsit idősebbek olvassák majd a könyvet. Érdekesebbnek találta a tizenhat éves kort, és a könyv így jobban illik ahhoz a korosztályhoz, akinek szánta. Ráadásul a könyv írásakor is közelebb állt ehhez a generációhoz, amelyről írni akart. Máshogy menekül el egy tizennégy éves és egy tizenhat éves egy adott szituációból.

 

Zsófi egy elementáris veszteséget próbál feldolgozni az amúgy is nehéz kamaszkor során. Mintha egyre nehezebben venne levegőt, és olvasóként is ilyen élmény a könyv, jegyzi meg a moderátor. Milyen volt ugyanez írói szemszögből?

Ez egy nagyon nehéz időszak volt Luca életében, mondja, és nem volt könnyű ezen újra átmenni, ugyanakkor terápiás hatással is volt rá, hogy kiírta mindezt magából. Bár a környezetében már sokan úgy gondolják, hogy erről nem kellene ennyit beszélni, ő most mégis fontosnak tartja erről beszélni, mert így dolgozza fel a történteket. A legtöbb embernek a generációjából a médián keresztül van kapcsolata a halállal. A tévében kiírják, hogy egy évvel később, és akkor lehet boldognak lenni, minden normális, és soha többé nem beszélnek róla, csak ha a sztori dramaturgiája megkívánja, viszont az életben ez nem így működik. A gyász folyamatosan ott van, és nem tűnik el az életből.

 

Kemény Zsófi azt írta rólad, folytatja D. Tóth Kriszta, hogy olyan vagy, mint egy forgószél, amit felgyújtottak. Van egy lendületet, ami ezt kihozza, nem marad belül. Szerencsének érzed magad, hogy van egy ilyen tehetséged?

 

Mindenkinek van olyan tehetsége vagy hobbija – mondja Luca –, amin keresztül feldolgozhatja, ami éri őket, csak éppen az enyémet elolvassák az emberek, ami elég király, de elég para is.

 

 

A kérdésre, hogy viseli a tabusítást, az eufemizálást, azt válaszolja, hogy nem csak ő nem viseli jól, hanem a generációja sem. „Azt érzem itthon, Magyarországon – mondja -, hogy mindenki a saját dolgával foglalkozik, van egy kollektív szabály, hogy nem beszélünk nyíltan dolgokról. Az interneten viszont senki nem tart meg magának semmit, ezért a mi generációnknak már fura ez, és nem is viseljük jól. Sokkal hamarabb túl lettem volna rajta, és sokkal kevesebb hülyeséget csináltam volna, ha erről többet lehet beszélni és tudom, hogy nem vagyok egyedül.”

Ehhez képest a Stanford egyetem kutatása szerint a korosztályod a vele történt dolgok 50-60%-át nem osztja meg a velük élő felnőttekkel, jegyzi meg D. Tóth Kriszta, mire Luca úgy válaszol: „Mi ehhez vagyunk szokva, de a szüleink nem, ezért van köztünk egy szakadék, és ezért nehéz velük beszélni.”

 

Ha szülőként tanácsot szeretnék tőled kérni, hogy tudnánk mi, szülők, jobban kommunikálni? – kérdezi a moderátor. Luca szerint „Amíg egy szülő azt érezteti a gyerekével, hogy lehet vele őszinte és nem fogja elítélni, és ha lehet kellemetlen dolgokról is beszélni, addig egy ilyen szülőnek egy gyerek el fogja mondani a dolgait.”

 

Zsófi a könyvben nem hajlik arra, hogy segítséget kérjen pszichológustól, pszichiátertől, folytatja D. Tóth Kriszta. Van egy sokkoló jelenet a kávézóban, mikor a barátai már küldik el maguktól, hogy mérgezel minket, és még akkor sem, pedig a ti generációtok már mintha nyitottabb lenne erre.

„Ez szerintem nem generációs dolog – mondja Luca – . A gyógyulás folyamatát nem mutatják nekünk sehol, azt nem látjuk, hogy hogy jut el valaki A-ból B-be, csak azt látjuk, hogy ott van. Mikor ez történt velem, volt egy olyan tévképzetem, hogy én ezt magamtól meg tudom majd oldani, és a mi kultúránkban a gyászolót akkor tiszteljük, ha csendben viselik a fájdalmukat, ezt látjuk követendő példának, hogy valaki nem omlik össze, nem kér segítséget. A gyásszal kapcsolatos élményemről tudok írni realisztikusan.”

 

Hová akartál eljutni Zsófival, mi az üzenet? – kérdezi D. Tóth Kriszta. Úgy is lehet olvasni a könyvet, hogy konkrét segítő mondatokat tartalmaz.

„Erről a témáról nem lehet nem pozitívan írni, ha csak a negatív oldalt mutatom, akkor nem mutatok reményt, lehetőséget, mondja a szerző. Sokszor ha a depresszióról írnak, nem azoknak írnak, akik benne vannak, hanem a környezetüknek. A könyvemmel azt akartam közvetíteni, hogy egy ilyen helyzetet le lehet küzdeni. Sokféle út van, amin keresztül ki lehet ebből jönni. Nem tudom pontosan, hogyan, de abban biztos vagyok, hogy igen.”

 

A tinédzserkori depressziónak más tünetei vannak, mint a felnőttkorinak, szülőként más dolgokra kell figyelni, mondja D. Tóth Kriszta. Könnyű belecsúszni abba depressziós tinédzserrel élő felnőttként, hogy ráfogjuk a hormonokra, a kamaszodásra. Te, aki 400 oldalt írtál erről, mit tanácsolnál, mire figyeljünk szülőként, felnőttként?

 

Ha valakivel baj van, furcsán viselkedik, azt nem kell megmagyarázni, hanem ki kell deríteni, mi történik vele, mondja válaszában Luca. Hiszen egy tinédzser sem tudja megmondani, hogy mi történik vele. Ha valaki azt látja egy gyereken, hogy máshogy viselkedik, boldogtalan, kifordult magából, nem szabad mentegetni a helyzetet, hanem ki kell deríteni, miért van. A legtöbbet azt segít, ha nyitottan állunk ahhoz, amit mondani akarnak nekünk, és megkérdezzük, mi segíthet.

A könyv egyik fontos szereplője, Bence nem herceg fehér lovon, ez tudatos volt? – kérdezi D. Tóth Kriszta, mire Luca válaszában elmondja: „Igen. Amikor anyukám meghalt, elvesztettem azt, akitől nagyon sok szeretetet kaptam, ezért azt gondoltam, egyszer találok majd egy embert, aki ezt vissza tudja adni nekem és minden oké lesz. Nekem ez volt a legnagyobb tanulság abból, amin keresztülmentem, hogy senki sem tud megmenteni önmagadtól, egyedül magadat tudod összeszedni. Nem akartam, hogy a könyvnek az legyen az üzenete, hogy valakik összejönnek és minden megoldódik.”

 

Az utolsó kérdésre, hogy mi lesz ezután a slammel, Luca elmondja, hogy régóta nem versenyez, mert mostanában nem írt olyan hosszú szövegeket, amelyek erre alkalmasak lennének, de tervezi a slam folytatását.

 

 

Cím: Vigyázat, törékeny!

Szerző: Nyáry Luca

Kiadó: Menő Könyvek

Sorozat: Rólad-Neked Könyvek

Oldalak száma: 440

Megjelenés: 2019. október 10.

Kötés: Kartonált

ISBN: 9789634037385

Please reload