Mi lett volna, ha... valóra válik Buzz Lightyear álma?

Megkértük szerzőinket, hogy játsszanak velünk. Zsidró Dominik újragondolta a Toy Story elszánt űrhajósának történetét. Olvasd el, hogyan alakult Buzz sorsa, írd át a saját kedvenc történeted, és jelentkezz novellaíró pályázatunkra!

Buzz Lightyear a végtelenen túl Az első emlékem az idegen bolygóról a seriff volt. Senkit nem utáltam jobban nála. Kilökött az érkezési pontomról, hogy soha ne találhassanak meg. Nem tudom, az Andy nevezetű parancsnok mikor indult volna a keresésemre, inkább a saját erőmből próbáltam visszajutni. A bolygó kis közösségének és az Andy nevezetű parancsnoknak szüksége volt rám, hiszen egy áruló volt a rendfenntartójuk. Több órája kerestem a visszafelé vezető utat, de se az űrhajómat, se a landolási helyszínt nem láttam. Nehezen haladtam a terraformáló járművek miatt, melyek fekete csíkokat húztak a földbe. A távolban mintha egy űrhajó derengett volna fel... Igen, ez egy űrhajó és egy egész űrállomás! Megmenekültem! Pizza Planéta. Érdekes név egy állomásnak, de nem válogathattam, a küldetésemnél nem volt fontosabb. El kellett hagynom ezt a bolygót és meg kellett találnom Zurgöt. A végtelenbe és tovább! Bent a sok ember miatt nehezen tudtam haladni. Találkoztam kis zöld idegenekkel, akik egy Kampó nevű istenséget imádtak, barbár szokásnak véltem. Aztán be kellett látnom, hogy igazuk volt. A kampó mozgott és választott. Engem. Sisakomnál fogva kiemelkedtem a tömegből és egy kisebb ember kezében landoltam. A főhadiszállására vitt, ahol kiderült, hogy a kis embert Nielnek hívják. Egy híres asztronauta után kapta a nevét. Parancsnoka, akit ő csak apunak hívott, pedig rakéta tudós. Ezt az információt az alacsony repülésű űrhajójukban osztotta meg velem. Úgy tűnt, ez a Kampó isten mégis tudott valamit. Niellel közös álmunk volt kilépni az űr végtelenjébe. Mint kiderült, a technika ezen a bolygón elég kezdetleges állapotban volt, éveket kellett várnunk hát az űrhajónk elkészültére. A kiképzés is sokkal nehezebbnek bizonyult, mint képzeltem. Szerencsére Nielben egy csodálatos társra leltem. Szorgos volt és okos. Az iskolában kitűnően teljesített, majd a seregbe ment hosszú időre. Egyedül hagyott, de nem csüggedtem, tovább terveztem a kalandunkat. Mikor Niel visszatért, új ember lett belőle. Egy igazi Csillag Kommandós tért vissza hozzám. Aznap, amikor megérkezett, elmondta nekem, hogy már a végső stádiumban van a rakétánk és hamarosan mehetünk a végtelenbe és tovább. Elérkezett a nagy nap. A rakétában voltunk. Visszaszámoltak. Niel segített kibiztosítani, hogy ne történjen semmi baj. Annyira büszke voltam az én Csillag Kommandós növendékemre. 3...2...1... Kilövés! Az óriási erő, amivel kilőttünk, már hiányzott, oly rég éreztem a gravitációtól elszakadásának pillanatát, de úgy tűnt, a sisakom és a szkafanderem nem várta ennyire. A sisak végigrepedt, a páncél több része meg meglazult. Szerencsére űrhajónk belső atmoszférával bírt. Hamarosan elkezdett csökkenni a nyomás, Niel kikapcsolta az övét és mosolyogva odalebegett hozzám. A pilóta fülke ablakához vitt. - Megcsináltuk, Buzz! Megyünk a végtelenbe és tovább…!