Mi lett volna, ha... Hófehérke válni akar?

04/26/2020

Megkértük szerzőinket, hogy játsszanak velünk. Farkas Nóra, az Összeköt a szeretet és az Apa szeret szerzője újraírta Hamupipőke történetét. Olvasd el, hogyan alakult a királylány sorsa, írd át a saját kedvenc történeted, és jelentkezz novellaíró pályázatunkra!

 

 

Drága Naplóm!

 

Rég írtam már.

Tudod, kissé felőrölnek a mindennapok.

Ott vannak a gyerekek és a mihaszna férjem, a háztartás, a munka. Ráadásul azok a bitang törpék is körülöttem lebzselnek minden áldott este.

Hosszú, hosszú évek óta.

Tulajdonképpen azóta, hogy férjhez mentem.

Azt mondják, hogy egy napot sem bírnának ki a főztöm nélkül. Meg hogy én készítem a legjobb bányász szeletet a világon. Nem is értem őket! Rendszerint odakozmál a vacsora, a sült hús pedig olyan fekete lesz, mint a szén. És legalább olyan kemény is!

Őszinte leszek, - veled lehetek - néha direkt elsózom a tört krumplit, vagy irtó sok csípős paprikát teszek a gulyáslevesbe, hátha keresnek végre egy új házvezetőnőt.

De nem, nekik csak én kellek!

Pedig, ha a kezükbe vennék néha a sodrófát vagy a habverőt, tuti, hogy nem esne le a karikagyűrű az ujjukról!

Már csak azért sem, mert nincs is nekik olyan.

Én voltam az utolsó nőnemű lény, aki náluk járt. Bár ezen nem is csodálkozom, hiszen ki akarna főzni, mosni, takarítani hét fickóra, akik minden este nyakig szutykosan térnek haza a bányából!

Hogy azt a csókos szájú békáját nekik!

Ó, az egy másik mese! Látod, felőröl a feszkó, teljesen kiesem a szerepemből!

Egyébként bár a szingli törpéknek nincs karikagyűrűje, az enyém valóban leesett az ujjamról.

Hetek óta nem találom.

Talán nem is véletlen.

Ez valami jel lehet, hogy a frigy, ami II. Herceg és köztem köttetett, kudarcra ítéltetett.

 

 

Egyre többször jut eszembe ugyanis a válás gondolata.

II. Herceg kikészít. Nem kicsit, nagyon!

Meséltem, hogy a szennyestartó mellé dobja a koszos zokniját, nem tudok aludni a horkolásától, és hónapok óta egyszer sem mondta azt, hogy szeretlek?

Ó, biztosan egészen más lett volna I. Herceggel!

De tudod, miután I. Herceg miatt kiesett az a bizonyos mérgező almadarab a számból, és én újra életre keltem, nem tudtam hozzá menni feleségül. Pedig annyira, de annyira szépen kérte!

Valami hiányzott. Valami, ami nagyon-nagyon fontos.

A döntésemen persze mindenki kiakadt, – kivéve a törpéket, ők örültek, hogy egy ideig még náluk leszek háztartásbeli – de hát egy hercegnő igenis megérdemli, hogy a férje pontosan olyan legyen, mint amilyet elképzelt!

Tudod milyen sokszor álmodoztam arról, hogy milyen fantasztikus lesz, ha eljön értem a szőke herceg?

De I. Herceg nem szőke volt. Hanem barna. Érted? Barna!

Nem mehettem hozzá, hiába is ígérte, hogy szerelmetes boldogságban élünk, míg meg nem halunk, szolgák hada lesi majd minden kívánságomat a palotában, és soha többé nem kell fakanalat meg felmosórongyot vennem a kezembe.

Az ember lánya igenis ragaszkodjon az álmaihoz!

Aztán jött II. Herceg.

Szőke volt.

Így összeházasodtunk.

De vele nincs szerelmetes boldogság! A kívánságaim az égvilágon senkit nem érdekelnek. A fakanál és a felmosórongy viszont továbbra sem került ki a kezemből.

Csak annyi változott, hogy már nagyobb kondérban főzöm a levest.

Egy kérdés azért itt motoszkál a fejemben: Miért is nem I. Herceghez mentem feleségül?

Lehet, hogy rosszul emlékszem, és nem is annyira barna a haja. Talán inkább szőkésbarna.

Az már majdnem olyan, mint az álmaimban.

Mi lenne, ha írnék neki egy levelet?

Akár meg is változhatna az életem.

 

Hófehérke

Please reload