"Olyan témáról akartam írni, ami még nem volt"

Mucha Dorka a Puncs című első regényével 2019-ben nagy elismerést aratott, újszerűnek, szókimondónak, bátornak nevezték. Ifjúsági regényében is hasonló bátorsággal nyúl egy nehéz témához. Interjúnkban erről és a gimis élményeiről kérdeztük.

Miért érezted fontosnak, hogy a könyveddel megszólítsd a fiatalabb korosztályt?

Igazából az ifjúsági regény sokkal korábban tervben volt, mint a Puncs, mindig is szerettem volna írni ennek a korosztálynak, csak a jó témát kerestem. Valami olyan témáról akartam írni, ami még nem volt, amiről kevesebbet beszélünk.

A regény fontos témát jár körül. A főhős, Lili épp elkezdi a gimit, és sehogy sem találja a helyét, míg végül találkozik egy fiúval, akinek eleinte jólesik az érdeklődése, ám hamarosan fojtogatni kezdi a kapcsolat. Miért döntöttél úgy, hogy egy ilyen típusú kapcsolatot jelenítesz meg a regényedben? Mi foglalkoztatott leginkább ebben?

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak a felnőtteket érintik a hasonló párkapcsolati problémák, illetve az is elég általános tévhit, hogy ha egy tinédzsert bántalmaznak, akkor azt vagy felnőttek teszik, vagy a barátaik – értem ez alatt, hogy inkább szekálásra gondolunk. Ezzel szemben a nárcisztikus, hataloméhes, kontrollmániás személyiségek már ebben a korban megjelennek, elkezdenek kialakulni, ebben a korban kezdik el az eszköztárukat feltölteni, tehát az első áldozataik is ebből a korosztályból valók. Foglalkoztatott, hogy egy mondjuk egy hozzám hasonló karakterű tinilány hogyan tudna kimászni egy ilyen kapcsolatból, hogyan tudna megszabadulni egy ilyen fiútól. Milyenek voltak a gimis éveid? Mi a legjobb és legrosszabb élményed ebből az időszakból?

Egészen különleges módon rühelltem a saját iskolámat, és nem feltétlenül a tanáraim vagy a tanulnivaló miatt, hanem a közeg maga nem tett túl jót. A gimi előtt festeni akartam, de a szüleim nyilván szerették volna, hogy valami „rendes” munkám legyen, az idegenforgalom pedig elég jövedelmezőnek tűnt akkoriban. Szóval idegenvezetőként végeztem, aztán annak rendje és módja szerint elvégeztem a bölcsészkart, és művész lettem, bár más vonalon.

Egyébként nem tartanám fairnek, ha nem említeném meg Zimmermann tanár urat, aki minden pénteken csillagász-fizika szakkört tartott, és egészen varázslatos dolgokat műveltünk a csoporttal. Nekem az a szakkör, az a társaság jelentette a levegőt abban a nagyon sznob környezetben, ott találtam magamra, és azt hiszem, ha nincs az a közösség, én nem lennék ma író.

Szoktál ifjúsági regényeket olvasni? Ha igen, mik a kedvenceid?

Ma már ritkábban, de korábban faltam őket. Én is a Harry Potter-generációhoz tartozom, vártam a levelet meg minden... De azzal egy időben nagy szerelem volt a Neveletlen hercegnő naplója, Meg Cabot könyvei, aztán elnyelt a fantasy és a science fiction egy időre, egyetemistaként és felnőttként meg már a szépirodalom volt a fő csapásirány. Most kinéztem magamnak Nyáry Luca könyvét, szerintem az lesz a következő, amit elolvasok.

Nincs idő

Mucha Dorka